Az információ ontogenezise: Fejlődési rendszerek és evolúció

Olvasói vélemények

A könyv érdekes és elgondolkodtató nézetet nyújt a genetika és a környezet kölcsönhatásáról az élőlények fejlődésében, és érvel a természet kontra nevelés leegyszerűsítő bináris felfogása ellen. Hangsúlyozza a genetikai információ dinamikus jellegét és a különböző tényezők fontosságát a fejlődésben.

A könyv jól megírt, világos és a nem szakemberek számára is hozzáférhető. Új nézőpontot nyújt a genetikai és környezeti kölcsönhatásokról, és lerombolja a hagyományos metaforákat, amelyek túlzottan leegyszerűsítik ezeket az összetett kapcsolatokat. A könyv a terület klasszikus művének számít, amely meghatározó szerepet játszik a fejlődési rendszerelmélet tanulmányozásában.

Egyes olvasók számára az elképzelések kihívást jelenthetnek, vagy ellentétesek lehetnek a genetikáról alkotott hagyományosabb nézetekkel. A szöveg gondos olvasást igényelhet ahhoz, hogy a benne foglalt fogalmakat teljes mértékben megértsék, különösen azok számára, akik nem ismerik a témát.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Ontogeny of Information: Developmental Systems and Evolution

Könyv tartalma:

Az információ ontogenezise kritikus beavatkozás az emberi fejlődést körülvevő, folyamatos és állandóan nyugtalanító természet és nevelés közötti vitákba. Eredetileg 1985-ben jelent meg, és alapmű volt a fejlődési rendszerelmélet ma már jelentős területének egyik alapműve. Ebben az átdolgozott kiadásban Susan Oyama meggyőzően érvel amellett, hogy a természet és a nevelés nem alternatív befolyások az emberi fejlődésre, hanem inkább fejlődési termékek és az azokat létrehozó fejlődési folyamatok.

Oyama szerint az információ a molekulákban, sejtekben, szövetekben és a környezetben található. Amikor valami csodálatos dolog történik a világban, hajlamosak vagyunk megkérdőjelezni, hogy az átalakulást irányító információ előre kódolva volt-e a szervezetben, vagy tapasztalat vagy utasítás útján került-e be a szervezetbe. Oyama túllép ezen a vagy-vagy kérdésen, és az ilyen fejlemények történetére összpontosít. Megmutatja, hogy az, hogy a fejlődési "információ" mit tesz, attól függ, hogy mi van már a helyén, és milyen alternatívák állnak rendelkezésre. Ezt a folyamatot "konstruktív interakcionizmusnak" nevezi, amely során a gének és a környezeti hatások minden egyes kombinációja egyszerre hat egymásra, hogy egyedi eredményt hozzon létre. Az ontogenezis tehát a többszintű fejlődési rendszerek dinamikus és összetett kölcsönhatásainak eredménye.

Az Ontogeny of Information kihívást jelent a fejlődésbiológia, a biológiai filozófia, a pszichológia és a szociológia szakemberei, de még a nem szakemberek számára is, hogy vizsgálják felül a természet és a nevelés közötti meglévő kettősséget, ahogyan az a szervezetek történetére és kialakulására vonatkozik.