Az intelligencia sikere és kudarca: Az emberi tényező

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 10 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Intelligence Success and Failure: The Human Factor

Könyv tartalma:

A stratégiai meglepetés tanulmányozása régóta a fontos kudarcokra összpontosít, amelyek olyan katasztrófákhoz vezettek, mint Pearl Harbor és a szeptember 11-i támadások, és a területen korábban közzétett kutatások többsége azt állapítja meg, hogy az ilyen nagyszabású katonai kudarcok gyakran hibás információfeldolgozó rendszerekből erednek.

A Intelligence Success and Failure megkérdőjelezi ezt a közkeletű állítást, miszerint a katasztrofális meglepetésszerű támadások kizárólag a figyelmeztetés hibájának összetéveszthetetlen termékei. Továbbá Uri Bar-Joseph és Rose McDermott egyedülálló módon úgy közelíti meg ezt a témát, hogy a stratégiai meglepetés sikeres eseteit, valamint a kudarcokat pszichológiai szempontból is kiemeli. A könyv fontos történelmi eseteket vizsgálva vázolja fel az egyéni pszichopatológiák kritikus szerepét a kudarc előidézésében.

Bar-Joseph és McDermott hat konkrét katonai támadást használ példaként elemzésükhöz, többek között: "Barbarossa", a Szovjetunió 1941. júniusi német inváziója (kudarc).

Az 1941 őszi-téli, Moszkváért vívott csata (siker).

Az 1973-as Jom Kipur-i arab támadás Izrael ellen (kudarc).

És a második egyiptomi offenzíva a háborúban hat nappal később (siker). Ezekből a konkrét esetekből és más esetekből kiindulva elemzik azokat a pszichológiai mechanizmusokat, amelyek segítségével a vezetők értékelik saját végzetes hibáikat, és felhasználják a rendelkezésükre álló hírszerzési információkat. Kutatásukban megvizsgálják azokat a tényezőket, amelyek hozzájárulnak a stratégiai meglepetésre adott válaszok kudarcához és sikeréhez, és azonosítják azt a tanulási folyamatot, amelyet a központi döntéshozók a későbbi sikerek elősegítésére használnak.

A hírszerzés sikere és kudarca új elméletet mutat be a stratégiai meglepetés tanulmányozásában, amely azt állítja, hogy a figyelmeztetés kudarcának fő magyarázata nem a nem szándékos cselekvés, hanem a kulcsfontosságú hírszerzési és központi vezetők motivált elfogultságai, amelyek a meglepetésszerű támadások előtt semmissé tesznek minden kétséget.