Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
The Intelligencers: British Military Intelligence from the Middle Ages to 1929
Az ellenséggel kapcsolatos hírszerzés minden háború vagy csata alapvető része, az ellenség erejének, elrendezésének és szándékainak ismerete elengedhetetlen a sikerhez. Ebből a könyvből kiderül, hogy a brit hadsereg 250 éven át eltökélten elmulasztotta a háborúra való felkészülést, mivel nem volt hajlandó létrehozni egy olyan magot, amely békeidőben a hírszerzésre kiképzett katonákból állt volna, akiket háborúban hírszerzésre képeztek ki.
Bár a 15. században léteztek cserkészvezetők és titkos kémszervezetek, mint például a Walsinghams, az 1642-es polgárháborútól kezdve egyetlen nagyobb konfliktusban sem, beleértve a Félszigetet, a Krímet, Burmát, Egyiptomot és Dél-Afrikát, valamint a számos kisebb háborúban, amelyekkel Nagy-Britannia birodalmat szerzett, nem volt olyan személyzeti ág vagy egység, amelyet kifejezetten a hírszerzés megszerzésére vagy az ellenség hírszerzésének meghiúsítására hoztak volna létre előre.
A brit katonai törekvések 250 évnyi története mégis az egyéni bátorság, teljesítmény és siker figyelemre méltó története. Olvashatunk a cserkészmesterről, akinek az volt a feladata, hogy hírszerzést végezzen a király ellenségeiről, és Walsingham titkos szervezetéről I. Erzsébet idején. A Franciaország elleni háború hosszú évei alatt, amelyek a napóleoni háborúkban csúcsosodtak ki, ad hoc jelleggel alakultak ki a kémmesterek. A XIX. században a birodalom hatalma és hatósugara ellenére nem létezett központi hírszerző szervezet. Vállalkozó szellemű fiatal tisztek csodákat tettek, de az olyan kudarcok, mint például a búr háborúban, sokba kerültek a nemzetnek. A Nagy Háború fordulatai miatt kellett létrehozni egy hírszerző testületet, de még ezt is feloszlatták a háború után.
