Értékelés:

A könyvet dicsérik a nyelvi fejlődés és az agy tanulásban betöltött szerepének éleslátó és jól kutatott feltárása miatt, különösen a nyelvtanulás bevett elméleteinek megkérdőjelezése miatt. Meggyőző perspektívát kínál a nyelvről mint komplex adaptív rendszerről, példákkal és hivatkozásokkal gazdagon illusztrálva.
Előnyök:Jól kutatott, éleslátó az agyműködés és a nyelvfejlődés tekintetében, hatékonyan megkérdőjelezi a meglévő elméleteket, beépíti a komplexitáselméletet, gyakorlati hivatkozásokat nyújt az olvasók számára, elengedhetetlen a nyelv neurobiológiai aspektusainak megértéséhez.
Hátrányok:Nincs külön említve a recenziókban.
(3 olvasói vélemény alapján)
The Interactional Instinct: The Evolution and Acquisition of Language
Az interakciós ösztön a nyelv evolúcióját vizsgálja abból az elméleti szempontból, hogy a nyelv biológiailag instanciált univerzális nyelvtan nélkül is kialakulhatott volna. A könyv első részében a szerzők azt feltételezik, hogy egy körülbelül 600 szóból álló lexikonnal rendelkező hominidák csoportja képes volt ezeket a tételeket kombinálni, hogy nagyobb jelentéseket alkosson. A sikeresen előállított, megértett és megtanult kombinációk a nyelv részévé válnak. Minden olyan kombináció, amely nem összeegyeztethető az emberi mentális képességekkel, elvetésre kerül. A szerzők amellett érvelnek, hogy a nyelvi struktúra az emberi pszichológia és fiziológia által korlátozott interakció révén jön létre.
A könyv második részében a szerzők amellett érvelnek, hogy a nyelvelsajátítás alapja egy „interakciós ösztön”, amely érzelmileg vonzza a csecsemőt a gondozókra. Ez a kapcsolat olyan motivációs és figyelmi mechanizmust biztosít a gyermekek számára, amely biztosítja a nyelvelsajátítást. A felnőttkori második nyelvelsajátítás során az interakciós ösztön már nem működik, de egyes, kellő adottságokkal és motivációval rendelkező egyéneknél sikeres második nyelvelsajátítás érhető el.
Az interakciós ösztön a nyelv nyelvészeti, evolúciós és biológiai bizonyítékokon alapuló elméletét mutatja be, amely szerint a nyelv kulturálisan örökölt műtárgy, amely nem igényel a priori nyelvi tudás kemény bekötését.