The Legitimacy and Responsiveness of Industry Rule-Making
A szabályalkotás már nem kizárólag az állami szereplők által végzett tevékenység. A jogalkotók és a szabályozó szervek egyre inkább lehetővé teszik a magánszereplők számára, hogy részt vegyenek (és bizonyos esetekben felelősséget vállaljanak) a jogilag kötelező erejű szabályok kialakításában, például az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Ausztráliában és az EU-ban.
A szabályalkotás hagyományos formáitól való eltérés a magánszereplők bevonásával javíthatja a szabályozási rendszerek képességét a társadalmi célok elérésére, ahogyan azt a szabályozással foglalkozó tudósok állítják. Mivel azonban a magánszereplők saját érdekeik szerint cselekedhetnek, bevonásuk kétségeket vet fel az alapul szolgáló szabályalkotási folyamatok és a megfogalmazott szabályok legitimitásával kapcsolatban.
E könyv fő célja, hogy rávilágítson arra, hogy a feszültség a vezető nemzetközi szabályozási tudósok által a szabályozás hatékonyságának javítása érdekében szorgalmazott érzékenység, valamint a jog és annak formális, anyagi, eljárási és intézményi értékei között nem olyan nagy, mint amilyennek elsőre tűnik. Az ausztrál távközlési iparág önszabályozással kapcsolatos tapasztalatainak három mélyreható esettanulmányára támaszkodva - a szabályalkotás olyan formája, amely a "reszponzív szabályozás", a "demokratikus kísérletezés", az "intelligens szabályozás" és más eljárásjogi stratégiák jegyeit viseli magán - azt állítja, hogy az iparági szabályalkotás a gyakorlatban egyszerre lehet reszponzív és legitim. Ennek során a könyv olyan kritériumokat fogalmaz meg és alkalmaz, amelyek alapján az ágazati szabályalkotást értékelni kell, és számos olyan jelet azonosít, amelyek arra utalnak, hogy az ágazati szabályalkotás valószínűleg egyszerre legitim és reszponzív.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)