Writing as a Way of Staying Human in a Time that Isn't
Munkánk emberi eleme soha nem volt még ilyen fontos.
Ahogy Robert Yagelski a Writing as a Way of Being (2011) című könyvében kifejti, intézményeink ideológiai és társadalmi nyomása egyre nagyobb nyomást gyakorol ránk, hogy feláldozzuk emberi mivoltunkat a hatékonyság érdekében. Ezek a problémák csak fokozódnak, ha tanításunkban és mindennapi tapasztalatainkban mesterségesen szétválasztjuk az én/világ és az elme/test viszonyát.
Yagelski és mások nyomán az Írás mint az embernek maradása egy olyan korban, amely nem az, azt javasolja, hogy az írás szándékos cselekedetei ráébreszthetnek bennünket összekapcsoltságunkra és arra, hogy miként tudnánk - egyénekként és íróközösségekben - kezelni jelen és jövőbeli világunk társadalmi és környezeti kihívásait. Az esszéket különböző kontextusokból - többek között főiskolai fogalmazás és fejlesztő olvasás és írás, szakmai és jogi írás, középiskolai angol, disszertációs projektek, tudományos konferenciák és egy online írócsoport - válogatva a gyűjtemény három módot vázol fel, ahogyan az írás segíthet nekünk embernek maradni: törődni önmagunkkal és másokkal; tisztelni az írás idejét és terét; és előmozdítani az igazságosságot. Minden egyes esszé konkrét stratégiákat ír le arra vonatkozóan, hogyan használhatjuk az írást eszközként, hogy embernek maradjunk az embertelen időkben is.
A szerzők személyes történeteket, osztálytermi feladatok és tevékenységek leírását, valamint az írástudomány aktuális kutatásait is beépítik. Munkájuk azt mutatja, hogy az írás hozzájárulhat a személyes, társadalmi és politikai átalakuláshoz azáltal, hogy sebezhetőséget, együttérzést és empátiát táplál a diákok és az oktatók körében egyaránt.