Az írástechnika a Meidzsi Japánban: A modern japán irodalom és vizuális kultúra médiatörténete

Olvasói vélemények

A könyv jó bevezetést nyújt a Meidzsi Japánban zajló technológiai és médiafejlődésbe, de a kivitelezéssel és a pontossággal küszködik, különösen a lefordított idézetekben. Megkísérel új gondolatokat bemutatni a transzmediális rezsimekről és az irodalmi realizmus fejlődéséről, de gyakran fáradt narratívákhoz folyamodik. Bár értékes meglátásai vannak, bevezető jellegű, számos hiányossággal rendelkező próbálkozásnak tekinthető.

⬤ Jó bevezető forrás a Meidzsi nyelvi, média- és irodalmi diskurzusához
⬤ érdekes gondolatokat mutat be a transzmediális rezsimekről, valamint a média és az irodalmi realizmus kapcsolatáról
⬤ tanulságos tárgyalásokat tartalmaz a szóbeli előadóművészetről és a vizuális médiáról.

⬤ Elkeserítően hanyag kivitelezés, jelentős hibák a fordított idézetekben
⬤ a realizmusról és a vernakularizációról szóló fáradt narratívákat reprodukálja
⬤ az elméleti szakzsargon erős használata összezavarhatja az olvasót
⬤ más tudományos munkák kedvezőtlen olvasatát mutatja be, ami aláássa a fő érveit
⬤ összességében hiányos áttekintést eredményez.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Writing Technology in Meiji Japan: A Media History of Modern Japanese Literature and Visual Culture

Könyv tartalma:

A Writing Technology in Meiji Japan című könyv merészen újragondolja a modern japán nyelv, irodalom és vizuális kultúra eredetét a médiatörténet szemszögéből.

Friedrich Kittler módszertani meglátásaira és kiterjedt levéltári kutatásokra támaszkodva Seth Jacobowitz a Meidzsi-korszak (1868-1912) számos episztemikus átalakulását vizsgálja, a kommunikációs hálózatok - például a távíró és a posta - megjelenésétől a nemzeti nyelv és az írásreform körüli vitákig. Dokumentálja a változó diszkurzív gyakorlatokat és fogalmi konstellációkat, amelyek a Tokugawa-korszak verbális, vizuális és irodalmi rezsimjeit alakították át.

Ezek a változások a színházi történetmesélés (rakugo) gyorsírásos átirataiból egy új népi irodalmi stílus felfedezésében csúcsosodtak ki, amelyet később olyan jelentős írók, mint Masaoka Shiki és Natsume Sōseki az átláthatóan objektív, "átíró" realizmus új módjának alapjaként védelmeztek. A modern japán irodalom születése tehát nem csupán a gyorsírásban, hanem a Nyugatról érkező, kialakulóban lévő, multimédiás csatornákon belülre tehető. Ez a könyv az első szisztematikus tanulmány arról, hogy a Japánban a modernizáció küszöbén, a 19.

század végén és a 20. század elején rendelkezésre álló média és a leíró technológiák miként alakították és hozták létre a modern japán irodalmat.