Értékelés:
Karel van der Toorn „Scribal Culture and the Making of the Hebrew Bible” című könyve a héber Biblia keletkezésének és továbbadásának történelmi összefüggéseit és folyamatait vizsgálja az ősi írói kultúra szemszögéből. Miközben mély betekintést és tudományos alaposságot nyújt, az olvasók megjegyzik, hogy a könyv sűrű, és gondos olvasást igényel. Egyes kritikák arra összpontosítanak, hogy erősen támaszkodik az ősi gyakorlatokra, nem pedig magából a héber Bibliából származó belső szöveges bizonyítékokra.
Előnyök:⬤ Megvilágító képet nyújt az ősi írástudói kultúráról és annak a héber Bibliára gyakorolt hatásáról.
⬤ Bemutatja az írástudói gyakorlat és a szövegek kanonizálása közötti kapcsolatot.
⬤ Világosan és mélyrehatóan magyarázza az összetett történelmi és irodalmi fogalmakat.
⬤ Mindenkinek erősen ajánlott, aki ókori történelmi vagy irodalmi szövegeket tanulmányoz.
⬤ Más kultúrákból származó összehasonlító bizonyítékok fokozzák az írástudói tevékenység megértését.
⬤ Az olvasmány kihívást jelent, és lassú, módszeres megközelítést igényel.
⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy túlságosan a külső, ókori írástudományi gyakorlatokra támaszkodik, és nem tartalmaz elegendő példát magából a héber Bibliából.
⬤ A könyv második része olyan tézist mutat be, amely egyesek szerint túlságosan magabiztos, és hasznát vehetné egy óvatosabb megközelítésnek.
⬤ Az írástudók „hazugságként” való értelmezését kritizálják, mert túlságosan világias.
(11 olvasói vélemény alapján)
Scribal Culture and the Making of the Hebrew Bible
A héber Bibliára úgy gondolunk, mint a Könyvre, pedig egy nagyrészt írástudatlan kultúra hozta létre, amelyben az írás, a szerkesztés, a másolás, az értelmezés és a nyilvános olvasás egy hivatásos elit munkája volt. Az ókori Izrael írástudói valóban a héber Biblia főszereplői, és ebben a könyvben Karel van der Toorn először meséli el történetüket.
Könyvében a Bibliát egészen konkrét történeti szempontból, a Kr. e. 500-200 között működő második templombeli írástudó műhely munkásságának produktumaként vizsgálja.
Az ókori Egyiptom és Mezopotámia írástudói gyakorlatával összehasonlítva van der Toorn világosan részletezi a bibliai szövegek keletkezésének módszereit, feltételezéseit és anyagi eszközeit; majd megfigyeléseit két fontos szöveg, az 5Mózes és a Jeremiás szövegére vonatkoztatja. A hagyományosan az ókor másolóinak tekintett írástudók itt úgy tűnnek fel, mint az írástudó elit, amely a szövegek előállításának és továbbadásának kulcsait egyaránt kezében tartotta.
Van der Toorn beszámolója az írástudók kultúrájáról új perspektívát nyit a héber Biblia eredetével kapcsolatban, feltárva, hogy a Biblia egyes könyvei és a hozzájuk kapcsolódó szerzők hogyan voltak az írástudók társadalmi és szellemi világának termékei. Azáltal, hogy beavat bennünket ebbe a világba, ez a könyv a héber Szentírás új és lenyűgöző megbecsülését adja.
