Az (íratlan) alkotmány

Olvasói vélemények

A könyv a jelek szerint heves reakciókat vált ki, egyes olvasók az alkotmány értelmezésében és az amerikai kormányzásra gyakorolt hatásaiban találnak hibát. A kritikusok azzal érvelnek, hogy a szerző értelmezései túlságosan erősen támaszkodnak a szubjektív jelentésekre, és elfedik azokat a rejtett jelentéseket, amelyek ellentmondanak az alapítók eredeti szándékának.

A könyv célja, hogy az olvasókat mélyebb vitába vonja be az alkotmányról és annak értelmezéséről, vitára ösztönözve az alapvető amerikai elvekről. Egyesek nagyra értékelik, hogy hangsúlyt fektet az alapítók szándékainak és az alkotmányt körülvevő történelmi kontextusnak a megértésére.

Sok olvasó túlságosan bonyolultnak és szubjektívnek találja a szerző értelmezéseit, és azokat bonyolultnak és kétértelműnek bélyegzi. A kritikusok szerint a könyv félreértelmezi az Alkotmány egyértelműségét, és a „szószedetre” támaszkodik, hogy politikai céljait előmozdítsa, ami azt sugallja, hogy nem tiszteli az eredeti szöveget és Amerika alapítóinak szándékát.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The (Un)Written Constitution

Könyv tartalma:

Megvilágítja azokat az íratlan eszméket, amelyek az írott alkotmányról folytatott legmélyebb vitáink alapjául szolgálnak.

A néhai Scalia bíró élvezettel mutatott rá az Alkotmány írott szövegétől való eltérésekre, mint magától az alkotmányjogtól való eltérésre, de valójában saját joggyakorlata íratlan eszmékre támaszkodott. Mivel Scalia "textualista" alkotmányértelmezési megközelítése az utóbbi években még inkább előtérbe került, amikor Gorsuch, Kavanaugh és Barrett bírák - mindannyian Scalia mintájára alkotmányjogászok - a Legfelsőbb Bíróságra kerültek, létfontosságú, hogy a nyilvánosság megértse, hogy ezek a textualisták mind íratlan eszmékre támaszkodnak az alkotmány értelmezésekor. Az amerikai írott alkotmányról folytatott legintenzívebb vitáink ugyanis nem az alkotmány szövegéről, hanem a szöveg olvasását irányító íratlan eszmékről és felfogásokról szólnak.

A The (Un)Written Constitution című könyvében George Thomas láthatóvá teszi ezeket a gondolatokat azáltal, hogy a Legfelsőbb Bíróság bíráinak és a politikai szereplők több mint két évszázados alkotmányértelmezési gyakorlatához fordul. A szólás- és vallásszabadságról szóló alapítói vitáktól kezdve a bírósági felülvizsgálatról, a hatalmi ágak szétválasztásáról, az azonos neműek házasságáról és a pártok közötti választójogról szóló kortárs vitákig rávilágít azokra a túlságosan gyakran nem tudomásul vett elképzelésekre, amelyek az írott alkotmányról folytatott vitáinkat élénkítik. Thomas szerint az önmagukat textualistáknak vallókkal ellentétben ezek a visszatérő viták nem arról szólnak, hogy kövessük-e a szöveget. Inkább arról vitatkoznak, hogy mit követel a szöveghűség.

Az alkotmányértelmezés e tömör alapműve rávilágít arra, hogy a szövegen való túllépés az írott alkotmány értelmezésének elkerülhetetlen jellemzője, és arra kényszerít bennünket, hogy új megvilágításban tekintsük a szöveget - és a szöveg mögött rejlő, ki nem mondott elveket.