Az iskolai ebéd politikája: Amerika kedvenc jóléti programjának meglepő története

Olvasói vélemények

A könyv az amerikai iskolai ebédprogramok történetét és politikáját tárja fel, megvilágítva a szociálpolitika, a gazdasági tényezők és a politikai történelem bonyolult kapcsolatát. Betekintést nyújt e programok közel egy évszázad alatt végbement fejlődésébe, hangsúlyozva a politikai döntéshozók és a programok üzemeltetői előtt álló kihívásokat a különböző célok kiegyensúlyozása során.

⬤ Jól kutatott és jól megírt
⬤ hozzáférhető és lebilincselő formátum
⬤ értékes betekintést nyújt a politika és a szociális programok összefonódásába
⬤ a politikai döntéshozókat, történészeket és szülőket is magában foglaló széles közönségnek ajánlott
⬤ rávilágít az iskolai táplálkozási politika összetettségére és a tágabb társadalmi kérdésekkel való kapcsolatára.

Egyes olvasók számára a politika és a történelem középpontba állítása kissé túlterhelő lehet; az iskolai ebédprogramok jelenlegi helyzetével és a gyermekek táplálkozására gyakorolt hatásával kapcsolatban felmerülő aggályok miatt egyesek elégedetlenek lehetnek a jelenlegi helyzettel.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

School Lunch Politics: The Surprising History of America's Favorite Welfare Program

Könyv tartalma:

Akár szeretik, akár utálják a gyerekek az ott felszolgált ételeket, az amerikai iskolai ebédlő az egyik legnépszerűbb, de mégis hibás szociális jóléti program színtere nemzetünk történetében. A School Lunch Politics az amerikai kultúrának ezt az összetett és lenyűgöző részét mutatja be, a huszadik század eleji táplálkozástudományi kezdetektől a Nemzeti Iskolai Ebédprogram 1946-os létrehozásán át az iskolai étkeztetés 1970-es és 1980-as évekbeli, szegénység elleni programmá való átalakulásáig. Susan Levine az élelmezés politikáját és kultúráját vizsgálja; legfőképpen azt, hogy ki dönti el, hogy az amerikai gyerekek mit egyenek, milyen politikák alakulnak ki ezekből a döntésekből, és hogyan lehetne ezeket a politikákat jobban megvalósítani.

Az iskolai ebédprogram még most is problémás, az élelmiszerekkel kapcsolatos modern nézetek, a táplálkozástudomány és a közjólét közötti zsonglőrködés. Levine rámutat arra, hogy a program menüje inkább függ a mezőgazdasági többletáruktól, mint a gyermekek táplálkozási szükségleteinek kielégítésétől, és tárgyalja azokat a politikai-politikai akadályokat, amelyek korlátozták az étkezésben részesülő gyermekek számát és azt, hogy mely gyermekeket szolgálják ki. De azt is bemutatja, hogy az iskolai ebédprogram miért élte túl szinte minden más huszadik századi szövetségi jóléti kezdeményezést. A privatizáció, a szövetségi költségvetési megszorítások és a gyanús táplálkozási irányelvek közepette, ahol még a ketchup is zöldségnek minősülhet, a program továbbra is népszerű, és olyan gyerekeket etet, akik egyébként éheznének.

Miközben a politikusok és a média az országos elhízási járványról beszél, az Iskolai ebédpolitika időszerű belépő az amerikai egészségügyet, jólétet és egyenlőséget alakító élelmiszerpolitikai vitákba.