The God Behind the Marble: The Fate of Art in the German Aesthetic State
A németek kísérleteinek története a társadalom átalakítására a művészet segítségével a forradalom korában. A XIX.
század fordulójának német filozófusai számára a szép műalkotások a szabadság jelzőfényei voltak, a haladás eszközei, amelyek modellként szolgálhattak és ösztönözhették szemlélőik erkölcsi autonómiáját. A forradalmi és a napóleoni háborúk közepette a németek eme eszmék fenntartásáért küzdöttek, miközben a műgyűjtemények pusztításával, a fosztogatással és a kulturális javakkal kapcsolatos kérdésekkel kellett megküzdeniük. Ahogy a műalkotások áldozatul estek annak az erőszaknak, amelyet állítólag meghaladtak, egyesek azon kezdtek el töprengeni, hogyan is hozhatna a művészet felszabadulást, ha egyúttal gyorsan hadizsákmánnyá is válhat.
Alice M. Goff különféle műveket - köztük negyven porfír oszlopot Nagy Károly sírjából, a berlini Brandenburgi kapu Quadriga-képét, a római Laocon-csoportot, egy középkori bronz ereklyetartót Goslarból, egy danzigi Utolsó ítéletet és egy tisztviselő mumifikálódott testét a rajnai Sinzig falucskából - vizsgál meg a német gyűjtemények tulajdonjogával, értelmezésével, megőrzésével és kiállításával kapcsolatos konfliktusok nyomán a napóleoni időszakban és azt követően.
