Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv részletesen beszámol Richard Burton és John Hanning Speke felfedezőútjairól, amelyek során a Nílus forrásának felfedezésére törekedtek. Gazdag történelmi kontextust biztosít, és más szereplők, köztük vezetőik és családtagjaik életébe is belemerül, valamint kritikával illeti a korabeli gyarmati hozzáállást. A lebilincselő elbeszélés ellenére néhány olvasó problémákat észlelt a könyv fizikai minőségével és a szerző bizonyos stilisztikai döntéseivel kapcsolatban.
Előnyök:A könyv kivételesen jól kutatott és jól megírt, lebilincselő elbeszélést nyújt Burton és Speke rivalizálásáról és expedícióiról. Élénken jellemzi a történelmi kontextust, érdekes részleteket tartalmaz a korszakról, és feltárja az olyan kevésbé ismert személyiségek hozzájárulását, mint Sidi Muarak Bombay. Az olvasók nagyra értékelték a történetmesélést és Millard képességét, hogy bevonja őket a témába.
Hátrányok:Több olvasó csalódottságot tapasztalt a könyv fizikai minőségével kapcsolatban, például a gyenge nyomtatás és kötés miatt. Kritika érte a tisztességes térképek hiányát, amelyek javíthatnák az olvasó megértését az említett helyszínekkel kapcsolatban. Emellett néhányan úgy érezték, hogy bár az elbeszélés lebilincselő, időnként lassú tempójú lehet, és aggályok merültek fel a szerző stilisztikai választásaival kapcsolatban, különösen a nyelvtan és a mondatszerkesztés tekintetében.
(225 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
River of the Gods - Genius, Courage, and Betrayal in the Search for the Source of the Nile
Könyv tartalma:
A Nílus forrásvidékének helyét évezredeken át rejtély övezte. A 19.
században az ókori Egyiptom iránt nagy volt az érdeklődés. Ezzel egy időben az európai hatalmak felfedezések hullámait indították útnak, hogy feltérképezzék a Föld ismeretlen szegleteit - és kiterjesszék gyarmatbirodalmaikat. Richard Burtont és John Hanning Speke-et a Királyi Földrajzi Társaság küldte, hogy Anglia számára elnyerjék a díjat.
Burton huszonkilenc nyelven beszélt, és kitüntetett katona volt.
Emellett szeszélyes, finomkodó és ikonoklasztikus ateista volt. Speke egy fiatal arisztokrata és katonatiszt volt, aki elhatározta, hogy érvényesülni fog, szenvedélyesen vadászott, Burton ellentéte volt temperamentumában és meggyőződésében.
A két férfi kezdettől fogva összeütközésbe került. Hatalmas nehézségeket, betegségeket és állandó kudarcokat kellett elviselniük. Két év elteltével, Afrika belsejének mélyén Burton túl beteg lett ahhoz, hogy folytassa, Speke azonban igen, és azt állította, hogy megtalálta a forrást egy nagy tóban, amelyet Viktória-tónak keresztelt.
Amikor visszatértek Angliába, Speke elkapkodta a dicsőséget, és becsmérelte Burtont. Burton vitatta az állítását, Speke pedig újabb expedíciót indított Afrikába, hogy bebizonyítsa. Ők ketten mérges ellenségekké váltak, és a közvélemény a karizmatikusabb Burton mellé állt, Speke nagy irigységére.
Egy nappal azelőtt, hogy nyilvánosan vitatkoztak volna, Speke lelőtte magát. Volt azonban egy harmadik ember is mindkét expedícióban, akinek nevét a birodalmi krónikák homályba veszik, és akinek a tettei még rendkívülibbek voltak.
Ő volt Sidi Mubarak Bombay, akit rabszolgasorba taszítottak, és kelet-afrikai falujából Indiába szállítottak. Amikor a férfi, aki megvásárolta, meghalt, bekerült a helyi szultán hadseregébe, és végül visszautazott Afrikába, ahol találékonyságát, nyelvtudását és nyers bátorságát felhasználva kalauzként kereste megélhetését. Bombay és a hozzá hasonló emberek nélkül, akik vezették, vitték és védték az expedíciót, egyik angol sem jutott volna közel a Nílus forrásvidékéhez, vagy talán túl sem élte volna.
Az Istenek folyójában Candice Millard egy újabb páratlan bátor és kalandos történetet írt, amelynek hátterében a gyarmati hatalmak Afrika kizsákmányolásáért folytatott versenye áll.
