The Lord God of Gods: Divinity and Deification in Early Judaism
E könyvnek a korai zsidó istentapasztalatokkal kapcsolatos vizsgálata azzal a felhívással kezdődik, hogy el kell vetni a korai judaizmus irodalmának kategorikus és definíciós megközelítését, valamint a misztikával és teológiával kapcsolatos számos tartós előítéletet (különösen misztikájának bizonyos szövegekre és témákra való visszaszorítását, valamint teológiájának a középkori és középkor utáni zsidó és keresztény monoteizmusok képére való formálását).
Ezzel a lemondással a korai zsidó szövegek szimbolikus nyelve élesebb körvonalakat ad egy preformális teológiának, egy olyan teológiának, amelyben Isten és az istenség inkább a tapasztalat és a felismerés, mint a tételek tárgya. Ez a világosság arra a következtetésre vezeti a vizsgálatot, hogy a korai judaizmus alaposan misztikus, és olyan teológiát él át, amely nem politeista, nem monoteista, hanem deificációs: csak egyetlen isteni önvaló van, az "Isten" istensége, de ő megosztja önvalóját az "istenekkel", különböző mértékben és mindig saját belátása szerint.
Néhány fontos különbségtétellel, amelyeket szintén itt mutatunk be, ez a teológia a korai judaizmus szinte teljes egészének - a Bibliának, a biblia utáni szövegeknek, sőt a klasszikus rabbinikus irodalomnak is - az alapja. A legnagyobb fejlődés az idők folyamán csupán annyi, hogy az Isten és az istenek közötti határok egyszerre válnak világosabbá és kevésbé merevvé.