Az isteni meditáció művészete

Olvasói vélemények

A könyv a meditációról szóló, tartalmas, de a régimódi írásmód és formátum miatt kihívást jelentő forrás. Az olvasónak mélyen bele kell mélyednie, hogy teljes mértékben értékelni tudja az értékét.

⬤ Gazdag tartalom a meditációval kapcsolatban
⬤ Gyakorlati tanácsok, amelyek azonnal megvalósíthatók
⬤ Magával ragadó és elgondolkodtató, mély elmélkedésre és fegyelemre ösztönöz
⬤ Rövid, 60 oldalas terjedelme tömörségessé teszi.

⬤ Nehezen érthető az archaikus írásmód és a bonyolult mondatok miatt
⬤ A formázás kaotikus, nincsenek világos felosztások, ami megnehezíti a hivatkozásokat
⬤ Gyenge kiadványminőség, elavult betűtípus és szimpla sorköz, ami befolyásolja az olvashatóságot.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Art of Divine Meditation

Könyv tartalma:

Azt hiszem, inkább hasznos, mint merész dolog, hogy megpróbálom tanítani a meditáció művészetét. Ez ugyanolyan mennyei feladat, mint bármelyik, amely akár az emberekre, akár a keresztényekre tartozik. És ez egy olyan mennyei dolog, amely kimondhatatlanul jót tesz a léleknek. Mert az elmélkedés által kutatjuk át mély és hamis szívünket, fedezzük fel titkos ellenségeinket, megküzdünk velük, kiűzzük őket, és felfegyverkezünk újbóli megjelenésük ellen. Az elmélkedés által minden jó eszközt felhasználunk, minden jó feladatra alkalmassá tesszük magunkat. Az elmélkedés által meglátjuk gyengeségeinket, orvoslást nyerünk, megelőzzük a kísértéseket, felvidítjuk magányunkat, mérsékeljük örömünk alkalmait, több fényt kapunk tudásunkhoz, több meleget adunk vonzalmainknak, több életet viszünk áhítatainkba. Csak az elmélkedés által vagyunk képesek idegenek lenni a földön (ahogyan azt parancsolták nekünk), és ez által jutunk el minden földi dolog helyes megítéléséhez, végül a láthatatlan vigasztalások édes élvezetéhez. Az elmélkedés által látjuk Megváltónkat, mint István; beszélgetünk Istennel, mint Mózes; elragadtatjuk magunkat a Paradicsomba, az áldott Pállal együtt, látva azt a Mennyországot, amelyet oly nehezen fogunk elhagyni, és amelyet nem tudunk kimondani. A biztonság és a világiasság ellen egyedül az elmélkedés az orvosság. Ez a szentek időtöltése, a Mennyországba vezető létra; egyszóval a kereszténység javításának legjobb módja. Tanuljátok meg, ha tudjátok.

Hanyagold el, ha akarod, de aki így tesz, az soha nem talál örömöt sem Istenben, sem önmagában. És bár a régiek közül néhányan maguknak sajátították ki ezt a kötelességet (cellájukba zárva, semmi mást nem vallva, csak elmélkedést), azt állítva, hogy mentességük az aktív életet kísérő gondoktól, a legjobb szabadidővel rendelkezhetnek az elmélkedésre, mégis irigylésre méltó rossznak tartom, ha sokak elől eltitkoljuk az elmélkedést, mert haszna egyetemes lehet. Nincs olyan ember, akit annyira lefoglalna a cselekvés, hogy ne lenne valamikor szabad elméje. És nincs olyan egyszerű értelmes elme, amely ne lenne képes titkos gondolatokkal jobbá tenni önmagát. Akinek csak kevés készlete van, annak van a legnagyobb szüksége arra, hogy megismerje a takarékosság szabályait. Bizonyára az isteni elmélkedés nem más, mint az elmének valamilyen szellemi tárgyra való ráhajlása, a beszélgetés különböző formáin keresztül, amíg gondolataink egy pontra nem jutnak. És ennek vagy előre nem tervezettnek kell lennie, amelyet az elmének felkínált külső események váltanak ki; vagy pedig szándékosnak kell lennie, saját szívünkből fakadóan. És ha szándékos, akkor vagy a tudásról van szó (valamilyen rejtett igazság kiderítése, vagy valamilyen eretnekség legyőzése az értelem mélyreható átjárásával); vagy pedig a szeretetről. Joseph Hall (1574. július 1. - 1656. szeptember 8.) angol püspök és szatirikus, 1574. július 1-jén született a Leicestershire állambeli Ashby-de-la-Zouch közelében lévő Bristow parkban.

Joseph Hall korai tanulmányait a helyi iskolában végezte, majd (1589-ben) a cambridge-i Emmanuel College-ba került. Hallt két egymást követő évben választották meg az iskolákban a retorika nyilvános előadásának felolvasására, és 1595-ben kollégiumának ösztöndíjasa lett. 1612-ben Lord Denny, később Norwich grófja, az essexi Waltham-Holy-Cross kurátorságát adományozta neki, és ugyanebben az évben megkapta a doktori címet, később pedig a Wolver Hampton-i kollégiumi templom millenniumi prépostságát.