Islam and Science: The Intellectual Career of Nizam Al-Din Al-Nisaburi
Ez a könyv a XIV. századi iráni síita tudós, Nizam al-Din al-Nisaburi munkásságát vizsgálva az első szigorú kísérlet a tudományos és vallási gondolkodás kereszteződésének magyarázatára az iszlám civilizációban. Nisaburi nem tekintette magát kizárólag tudósnak, pártfogóitól kapott megbízást arra, hogy különböző területeken dolgozzon. Az Iszlám és tudomány részletesen megvizsgálja a kapcsolatot Nisaburi tudományának metafizikája, valamint a Korán-kommentárjában és más, nem tudományos írásaiban tett kijelentései között.
A források szerint Nisaburit az inspirálta tudományos pályafutásának megkezdésére, hogy a vallási (madrasza) oktatásban az alapvető tudományok is helyet kaptak. Pályafutása közepére módszertani hasonlóságokat talált az elméleti csillagászat és az iszlám jogtudomány között. Morrison arra a következtetésre jutott, hogy Nisaburi ugyan hitt abban, hogy a tudomány ízelítőt adhat Isten tudásáról, de rájött, hogy a tudomány és a természetfilozófia tanulmányozása önmagában nem vezethet el az Istennel való lelki egyesüléshez. Ezt csak a szúfi gyakorlat és a szúfi elmélet érheti el.
Morrison munkája figyelemre méltó abban, hogy szintetizálja az iszlám tudomány történetét az iszlám tanulmányok más területeivel. A mű a vallás- és tudománytörténettel foglalkozó hallgatók és tudósok, valamint a közel-keleti tanulmányok iránt általánosabban érdeklődő olvasók érdeklődésére tarthat számot.
A 2009-es Iráni Világdíj nyertese az év iszlámtudományi könyve kategóriában.
