Islamic Jurisprudence and the Role of Custom: A Comparative Case Study of Saudi Arabia and Iran
A szokásoknak a jogi megoldások strukturális viszonyítási pontjaként való figyelembevétele a shar'i elvek mellett megvilágítja a politikai stratégiák, a vallási intézmények és a jogrendszerek közötti szoros kapcsolatokat. Pontosabban, egyedülálló betekintést nyújt a nemzeti vallási identitásoknak az államhatalom gyakorlása révén történő megteremtésébe.
A szokás ('urf) jogi fogalmának elemzése a kortárs szaúdi és iráni jogrendszerekben feltárja a vallási szövegek értelmezése és a kontextuális légkör közötti kapcsolatot. A jogi antropológiai módszert alkalmazva ez a könyv a szokásnak a hanbali és a ja'fari jogtudományon belül elfoglalt helyét vizsgálja, mint jogforrást, és a jogrendszerek végrehajtási eljárását hasonlítja össze tényleges iráni és szaúd-arábiai bírósági ügyekkel. Függetlenül attól, hogy van-e közvetlen hivatkozás a szokásra, az iszlám jogi elvek értelmezése és alkalmazása viszonylag szoros kapcsolatban áll a környező kontextuális környezettel.
A szokásnormák kiterjedt használata azonban jogforrások hiányában vagy a jogi szövegek értelmezése során esetenként túllépi a megengedett jogi határokat. A könyv összehasonlítja a tudósok módszereit, a jogi vélemények (fatvák) és a bírósági ítéletek (ahkam) sokféleségét a két ország között, különös hangsúlyt fektetve a szokások használatára, akár félig önálló stílusú jogelv, akár különböző jogelvektől függő másodlagos forrás formájában.