Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv nagyra becsült, művelt mű, amely átfogó áttekintést nyújt az iszlám civilizációról, különösen a középkorban, megkérdőjelezve az eurocentrikus narratívákat. Nemcsak történelmi elbeszélés, hanem az iszlám filozófiai alapjaiba is belemerül. A jobb megértés érdekében azonban ajánlott az első kötet után olvasni, és az elektronikus változat nyomtatott mérete feltűnően kicsi, ami nehézséget okoz az olvasóknak. Ezenkívül az elektronikus kiadásban jelentős elgépelések vannak, és az oldalszámok hiánya miatt a diákok számára nem alkalmas.
Előnyök:⬤ Alapos és jól kutatott
⬤ átfogóan tárgyalja a politikai, társadalmi, vallási, kulturális és gazdasági szempontokat
⬤ fontos a nem eurocentrikus elbeszélések megértéséhez
⬤ értékes betekintést nyújt az iszlám civilizációba
⬤ a téma egyik legjobb angol nyelvű áttekintésének tartják.
Hátrányok:⬤ Az elektronikus változatban nagyon kicsi a nyomtatás
⬤ sok a gépelési hiba az elektronikus kiadásban
⬤ a digitális formátumban nincsenek oldalszámok, ami megnehezíti a diákok és a kijelölt olvasmányok használatát
⬤ összetett írásmód, ami a kezdők számára kihívást jelenthet.
(8 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Venture of Islam, Volume 2: The Expansion of Islam in the Middle Periods
Könyv tartalma:
Az iszlám merészsége 1975 eleji megjelenése óta az elme magisztrális műveként tisztelik. Ebben a háromkötetes, táblázatokkal és térképekkel illusztrált tanulmányban Hodgson nyomon követi és értelmezi az iszlám civilizáció történelmi fejlődését Mohamed születése előtti időszaktól a huszadik század közepéig. Ez a mű abból a híres, az iszlám civilizációról szóló kurzusból nőtt ki, amelyet Hodgson a Chicagói Egyetemen hozott létre és tanított hosszú éveken át.
A háromkötetes sorozat második művében Hodgson a nemzetközi iszlám civilizáció kialakulását vizsgálja körülbelül 1500-ig. Ez magában foglalja az iszlám világ és a Nyugat kulturális mintázatainak elméleti tárgyalását.
„Ez egy páratlan mű, nemcsak azért, mert uralja a témáját, hanem azért is, mert bemutatja, hogyan kellene ideális esetben történelmet írni.” - The New Yorker.
