Chemistry and Biological Activities of Ivermectin
AZ IVERMEKTIN KÉMIAI ÉS BIOLÓGIAI AKTIVITÁSA
A könyv az ivermektin biológiai aktivitására, valamint az IVM jelentős globális hasznosságára összpontosít, amióta azt mintegy 35 évvel ezelőtt először alkalmazták.
Az ivermektin (IVM) egy "csodaszer", amely szerkezetében egy 16 tagú makrociklikus lakton gyűrűrendszert tartalmaz, és az avermectinek családjából származik. Satoshi Omura 1960-ban izolálta a Streptomyces avermitilis talajmikroorganizmus fermentációjával, majd 1981-ben William C. Campbell tanulmányozta, ami lehetővé tette az onchocerciasis (folyami vakság) kezelését Afrikában. Ezt követően mindkét tudós megkapta a 2015-ös élettani vagy orvosi Nobel-díjat. Az FDA 1997-ben hagyta jóvá a Strongyloidiasis és a kérges rüh kezelésére AIDS-betegeknél. Ezt követően az IVM óriási figyelmet keltett a tudományos közösségben, és változatos célokra használták, többek között a kórokozó vírus (SARS-CoV-2) gátlójaként.
E kötet fő célja, hogy az ivermektin kémiai és biológiai tevékenységére összpontosítson. A fejezetek szisztematikusan vannak elrendezve, kezdve az IVM történeti hátterétől és szintézisétől a farmakológiai és környezeti szempontokig, majd a különféle alkalmazások következnek. Bár az ivermektin alkalmazása a COVID-19 kezelésére továbbra is vizsgálat alatt áll és ellentmondásos, az egyik fejezetet ennek a felhasználásnak szenteljük. Az IVM parazitaellenes, maláriaellenes, rákellenes és gyulladáscsökkentő hatásait részletesen tárgyaljuk. Röviden ismertetik az IVM féregűző és rovarölő szerepét, és több esetben is szó esik az IVM bőrgyógyászati alkalmazásáról.
Közönség
A szerves szintézis, a gyógyszerkémia, az orvostudomány, a gyógyszerészet, a gyógyszerészet, a biotechnológia és az orvosbiológiai tudományok területén dolgozó kutatók, tudósok és posztgraduális hallgatók.