Az M1 Garand

Olvasói vélemények

Az M1 Garandról szóló könyv átfogó áttekintést nyújt a fegyver történetéről, fejlődéséről és használatáról. Bár a könyv informatív bevezetésként szolgál a rajongók és gyűjtők számára, egyes olvasók úgy találják, hogy bizonyos területeken nem elég mélyreható, és nagymértékben más szövegekre támaszkodik.

Részletes történelmi beszámoló, könnyen olvasható, élvezetes az M1 Garand-tulajdonosok számára, jó bevezető forrás, szép illusztrációk, és némi mélyreható háttérinformáció az olyan változatokról, mint az M1A. Sok olvasó értékeli a szerző világos írását, és jó vételként ajánlja a könyvet.

Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyvből hiányzik a mélység a középső és a késői történelmi részekben, és hogy erősen idéz egy másik könyvből. Úgy vélik, hogy nem elég részletes azok számára, akik átfogó tanulmányt keresnek, és néhány vélemény megemlíti, hogy kissé rövid.

(42 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The M1 Garand

Könyv tartalma:

Az M1 Garand a II. világháborúban jelentős előnyhöz juttatta az amerikai gyalogosokat.

Gyorsabban és messzebbre lőtt, mint az ellenséges gyalogsági puskák, és erősebben talált. Az ellenség megölésének nem kisebb szaktekintélye, mint George S. Patton tábornok a Garandot "a valaha kifejlesztett legnagyobb harci eszköznek" nevezte.

Abban az időben, amikor a szemben álló erők csigás puskákkal voltak felfegyverkezve, az amerikai csapatoknak egy rendkívül megbízható öntöltővel rendelkeztek.

Ez volt az amerikai hadsereg fő gyalogsági fegyvere a második világháborúban, amelyet a csapatok imádtak, mert képes volt ellenállni a kemény igénybevételnek, és készenlétben állt, amikor szükség volt rá. A legtöbb csatában a Garandok tűzgyorsasága kombinálva az erőteljes.

30-06-os tölténynek köszönhetően az amerikai csapatok egyértelmű előnyre tettek szert. Az M1 Garand töltésére használt nyolclövedékes tárakat azonban a szárazföldi csapatok vegyes érzelmekkel fogadták. Nyolc töltény nem volt sok tárkapacitás egy öntöltő puskához, így a harcban gyakori újratöltést igényelt.

A hadsereg és a tengerészgyalogság egyes katonái állítólag úgy érezték, hogy a jellegzetes "csörgés", ahogy a Garand tárja üresen kidobódik, figyelmezteti az ellenséget, hogy a katonák újratöltik, és ez támadáshoz vezet. Ezt a problémát azonban talán túlértékelték, mivel a tapasztalt katonák nem egyszerre ürítették ki a fegyvereiket. Emellett különösen nehéz fegyver volt, szemben a sokkal könnyebb M1 Carbine-nal.

A Garand azonban a háború meghatározó emberölő fegyverévé vált, súlya és tárproblémái ellenére, és sok amerikai harci veterán szerint ez volt az egyik fő oka annak, hogy túlélték a háborút, ahogy egy veterán tömören megjegyezte: "Hagytam, hogy a Garandom beszéljen".