Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Beside the Ocean: Coastal Landscapes at the Bay of Skaill, Marwick, and Birsay Bay, Orkney: Archaeological Research, 2003-18
A Skaill-öböl, a Marwick-öböl és a Birsay-öböl az Orkney-szigetek atlanti-óceáni partvidékének magas homokkő szikláin nyílik. Ezek a nyugati fekvésű öblök régóta kedvelt települési helyszínek voltak, ahol az óceánhoz, az édesvízhez, a földhöz és a műveléshez szükséges erőforrásokhoz lehetett hozzáférni.
Orkney északnyugati szárazföldjének partvonalát világszerte kivételes régészeti jelentőségű helyszínként ismerik el, amelyet a Skara Brae neolitikus világörökségi helyszín és a viking-norszi maradványok uralnak a Birsay árapályos Brough-nál. Számos régészeti lelőhelyet a part menti erózió tárt fel, amely komoly probléma, és minden óceáni viharral folytatódik a pusztító folyamat. A mentési ásatások lényeges adatokkal járultak hozzá, de az erőforrások a közvetlen veszélyeztetett területre koncentrálódtak, és egészen a közelmúltig kevesebbet tudtunk meg az erodálódó partok mögött elterülő táj régészetéről.
2003-tól új régészeti kutatási projekt kezdődött a három öböl hátországának vizsgálatára.
A régészeti geofizika gyorsan fejlődő alkalmazásait felhasználva, a topográfiai felméréssel párosítva, szélesebb és jobban megalapozott táji kontextus megteremtésére törekedett. A terület nagy részét - különösen a Skaill-öbölben és a Birsay-öbölben - a szél által fújt homok uralja, ami évszázados környezeti változásokat tükröz, és alkalmazkodó módszereket és megközelítéseket igényel.
Számos új régészeti érdekű területet azonosítottak, és számos korábban ismert lelőhelyet most már jobban ismernek. Az ásatásokat szelektíven alkalmazták a felmérési eredmények tesztelésére. Különösen egy területen, a Skaill-öböl északi oldalán található nagy településhalmok csoportjánál két jelentős viking-norse településcsoportot azonosítottak és vizsgáltak meg.
Ezek kivételesen jól megőrződött lelőhelyeket tartalmaztak, amelyek részletes datálást és elemzést igényeltek. A leletegyüttesek vasfémfeldolgozásra utaló bizonyítékokat, valamint vas- és rézötvözetből készült tárgyakat, fésűket, üveg- és borostyángyöngyöket, megmunkált köveket, kerámiákat, valamint számos archeobotanikai és archeozoológiai maradványt tartalmaznak. Újra megvizsgálnak egy 1858-ban felfedezett viking ezüstkincset és egy 1888-ban feltárt viking sírt.
Ez a monográfia egyesíti a felmérés és az ásatások eredményeit, és egy ősi táj új történetét meséli el.
