Az ökológiai szakadék: A kapitalizmus háborúja a Föld ellen

Olvasói vélemények

Az ökológiai szakadék alapos elemzést nyújt az ökológiai válságról, elsősorban a kapitalizmust állítva az éghajlatváltozás és más környezeti katasztrófák fő felelősének. Bár a könyv mélyen informatív, és meggyőző érveket sorakoztat fel a társadalmi-gazdasági struktúránk megváltoztatása mellett, kritika éri a sűrű tudományos stílusa és a marxista ideológiára való erős támaszkodás miatt, ami nem minden olvasónak tetszhet.

A könyv mélyen informatív, és erőteljes elemzést nyújt a kapitalizmus és az ökológiai pusztulás közötti összefüggésekről. Értelemszerűen hozzájárul a globális változásokról és az ökológiai közgazdaságtanról szóló vitákhoz, így értékes forrás a környezeti problémák társadalmi-gazdasági okainak megértéséhez. Sok olvasó értékeli tudományos megközelítését, valamint azt, ahogyan a történelmi és kortárs ökológiai vitákat kontextusba helyezi.

Az olvasók megjegyezték, hogy a könyv súlyos tudományos hangvétele miatt nehéz lehet megemészteni, és egyes részek túlságosan sűrűnek tűnnek. Emellett a marxista szemléletmód nem minden közönségnek felel meg, ami elégedetlenséget okoz azoknál, akik az ökológiai kérdések másfajta megközelítését várják. Néhány felhasználó úgy érzi, hogy a könyv a kapitalizmus kritikáján túl nem foglalkozik megfelelően a gyakorlati megoldásokkal.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Ecological Rift: Capitalism's War on the Earth

Könyv tartalma:

A XXI. századi emberiség a végső környezeti katasztrófának nevezhető katasztrófával néz szembe: az emberi civilizációt tápláló éghajlat és vele együtt a földi élet alapjainak elpusztulásával, ahogyan azt ismerjük. A bolygó összes ökoszisztémája hanyatlásnak indult. Hatalmas szakadások keletkeztek a bioszféra finom szövedékében. A gazdaság és a Föld végzetes ütközés felé tart - ha nem változtatunk az irányon.

A The Ecological Rift: Capitalism's War on the Earth című könyvben John Bellamy Foster, Brett Clark és Richard York környezetszociológusok radikális értékelést nyújtanak mind a problémáról, mind a megoldásról. Azt állítják, hogy ökológiai válságunk forrása a kapitalista társadalomban a gazdagság paradoxonában rejlik, amely az egyéni gazdagságot a közvagyon, köztük a természet gazdagságának rovására növeli. E folyamat során hatalmas ökológiai szakadás keletkezik az ember és a természet között, ami aláássa a fenntartható létezés feltételeit: az emberiség és a természet közötti anyagcsere-kapcsolat szakadása, amely a kapitalista társadalmon belül helyrehozhatatlan, mivel a társadalom mozgástörvényeinek szerves részét képezi.

A mainstream közgazdászok és technológusok derűlátó érveit kritikusan vizsgálva Foster, Clark és York ragaszkodnak ahhoz, hogy a társadalmi kapcsolatokban alapvető változásokra van szükség ahhoz, hogy a jelenleg előttünk álló ökológiai (és társadalmi) problémákon túlléphessünk. Elemzésük egy mély dialektikus naturalizmus kialakítására támaszkodik, amely az ökológia és az evolúció kérdéseivel, valamint a gazdasággal való kölcsönhatásukkal foglalkozik. Fontos, hogy okot adnak a forradalmi reményre a tőkerendszeren való túllépésre és a fenntartható emberi fejlődés társadalma felé való elmozdulásra.