Collecting Ancient Europe: National Museums and the Search for European Antiquities in the 19th-Early 20th Century
Ahhoz, hogy megértsük a múltunkat, meg kell értenünk magunkat mint régészeket és a tudományágunkat. Ez a kötet az európai régiségek nemzeti múzeumok, intézetek és magánszemélyek 19. századi és 20. század eleji gyűjtési gyakorlatának legújabb kutatásait mutatja be, valamint az ennek eredményeként létrejött és számos múzeumban megmaradt "ókori Európa" gyűjteményeket.
Ez volt az az időszak, amelyben a régészeti diszciplína mint tudományterület fejlődött, ezért fontos az elmúlt két évszázad régészeti paradigmatikus és gyakorlati diskurzusának vizsgálata, valamint a szakterületünket alakító kulcsfontosságú felfedezések sorozata.
A 19. század elején számos nemzeti múzeum alakult, és arra törekedett, hogy az őskortól a középkorig számos országból szerezzen régészeti tárgyakat. Ez vásárlással, néha teljes gyűjtemények megvásárlásával, cserével vagy másolással történt. A hálózatok, amelyeken ezek a tárgyak végigvándoroltak, diplomaták, arisztokraták, politikusok, egyházi személyek, katonai tisztviselők és tudósok soraiból álltak össze. A múzeumok és az egyetemek között is intenzív kapcsolatokat tartottak fenn, és nagyon aktív magánkereskedők is működtek.
A régiségek gyűjtésének okai sokrétűek voltak. Sokan azonban abból indultak ki, hogy hazafias vagy nacionalista célokból, illetve általános összehasonlító céllal összeállított, lenyűgöző gyűjteményeket állítsanak össze. Később az indítékok megváltoztak, és a holland Nemzeti Régiségtárban a gyűjtés tudományos irányultságúvá vált. Végül ezek a gyűjtemények megkövesedtek, és a raktárakban kötöttek ki. Az idők megváltoztak, és a más európai országokból származó régészeti tárgyak beszerzése nagyrészt megszűnt.
Ez a tanulmánycsoport az "ókori Európa" ezen gyűjteményeit kutatja különböző szempontok szerint. Mint ilyen, ideális alapot képez a régészeti múzeumi gyűjteménytörténet és a régészeti tudományág fejlődésének további kutatásához.
