Értékelés:
A könyv az ókori harcművészeti technikák átfogó és lebilincselő feltárását kínálja, különös tekintettel a görög és egyiptomi forrásokra. A történelmi elemzést a technikák modern újrateremtésével ötvözi, amit világos fényképek támasztanak alá. Bár a könyv mélységét és áttekinthetőségét dicsérték, néhány olvasó megjegyezte, hogy a szerzők értelmezései az ezoterikus nézetek felé hajlanak, és hogy a gyakorlati alkalmazásokon lehetne még javítani.
Előnyök:Az ősi harcművészeti technikák mélyreható vizsgálata alapos történelmi kontextussal.
Hátrányok:Kiváló minőségű fényképek, amelyek mind az ősi művészetet, mind a technikák modern alkalmazásait illusztrálják.
(12 olvasói vélemény alapján)
The Martial Arts of Ancient Greece: Modern Fighting Techniques from the Age of Alexander
Alapos útmutató a görög harcművészetek modern gyakorlatáról és az ókori görögországi és egyiptomi kezdetekről.
- Vizsgálja az összefüggést az egy az egy elleni harc ókori ábrázolásai és a harcművészetek mai gyakorlása között.
- Feltárja a görög harcművészetek és a spirituális gyakorlatok közötti szoros kapcsolatot.
- Különbséget tesz a Pammachon (harcművészetek) és a Pankration (küzdősportok) között.
Az ókori Görögország ókori frízei és díszítőmotívumai bőségesen tartalmaznak egyszemélyes és közelharci harci jeleneteket. A The Martial Arts of Ancient Greece (Az ókori Görögország harcművészete) című könyvben a szerzők ezen ábrázolások alapos vizsgálatát kínálják, hogy kiderüljön, hogy azok pontosan megfelelnek a ma gyakorolt küzdősportoknak és harcművészeteknek. Azt is megmutatják, hogy ezek a leletek dokumentálják mind a harcos osztályok fegyverzetének, mind pedig az e fegyverek által a közelharc során megkövetelt harci válaszoknak a történelmi fejlődési irányát.
Az egyes ősi technikák ábrázolását lépésről-lépésre bemutatott fotók kísérik, amelyeken modern gyakorlók mutatják be az egy az egy elleni harc különböző állásait. A szerzők emellett elmagyarázzák, hogy a hellén harcművészetek fejlődése a középpontjában hogyan kapcsolódott egy spirituális gyakorlathoz. A spirituális gyakorlatból kifejlődő központúságot, tiszta elmét és az ebből következő bátorságot a harcos harci erejének tekintették, amely lehetővé teszi számára, hogy a legjobb formáját hozza, és ne akadályozza őt belső konfliktus vagy tehetetlenség. Az ókori Görögország harcművészete olyan gyakorlatias és átfogó megközelítést nyújt az ókori Földközi-tenger harcművészeteinek technikáiról és filozófiájáról, amelyet a modern harcosok is szívesen fogadnak majd.