Models of Reading: Paragons and Parasites in Richardson, Burney, and Laclos
A Samuel Richardsonnal kapcsolatos két uralkodó kritikai feltételezés - miszerint ő feminista, és hogy regényeinek célja, hogy egyenesen didaktikus hatást gyakoroljanak az olvasókra - megkérdőjeleződik a Clarissa, Sir Charles Grandison, Evelina és Les Liaisons dangereuses női példaképeinek összehasonlító tanulmányában, elméleti és történeti kontextusban, hogy megvizsgálja a modellek és modellezés ideológiai töltésű terrénumát a XVIII.
századi levélregényekben. A koherens és utánozható modell lehetőségét - mind a női erény, mind a stabil kommunikáció tekintetében - negligálja az "élősködők" fennmaradása azokban az elbeszélői cserékben, amelyek ezeket az ideálokat próbálják megteremteni.
A Clarissa szöveg-olvasó kapcsolata által közvetített női szubjektivitást nem az etikai átalakulás, hanem a bénító szégyen és önvád képzelhető el. Koehler olvasatai egy olyan pályát eredményeznek, amelyben Burney és Laclose, akik a Clarissa megjelenésétől számított harmincöt éven belül írnak, elutasítják, hogy Richardson fegyverként használja a női példamutatóságot.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)