Az önállóság logikája

Eredeti címe:

The Logic of Autonomy

Könyv tartalma:

Az autonómia a modern gyakorlati filozófia központi gondolata.

Az autonómia önrendelkezésként értelmezve úgy tűnik, hogy a normák érvényessége az elismeréstől függ, nevezetesen attól, hogy a normák címzettjei - autonóm ágensek lévén - elismerik e normák érvényességét. De hogyan köthetők olyan normák, amelyek érvényessége attól függ, hogy címzettjeik érvényesnek ismerik-e el őket? Az autonóm erkölcs és ezen az alapon a jog tekintélyelvű jellegének megértésének kérdései olyan tartós rejtélyeket jelentenek, amelyeket már széles körben megvitattak, de még mindig kielégítő megoldásra várnak.

Ez a könyv az autonómia mint önrendelkezés eszméjének és a jogra és az erkölcsre gyakorolt következményeinek elemzését mutatja be. Az autonómia eszméjét összekapcsolja a normatív érvek kiegyensúlyozottságának eszméjével, kidolgozza a normatív érvek fogalmát, amely különbözik a normatív ítéletektől és kijelentésektől, és megmagyarázza a normatív diskurzusban fellelhető helyességre és objektivitásra vonatkozó igényeket. Így jön létre az „autonómia logikája”, amely áthatja a normatív érvelést.

Összekapcsolja a normák logikájára, a kiegyensúlyozás szerkezetére, az emberi és alapvető jogokra, a jogi érvényességre, a jogértelmezésre és a jogrendszerek közötti kapcsolatokra vonatkozó téziseket, és a normatív érvelés központi elemeinek elméletét kínálja, egy olyan elméletet, amelyet a részei között és között fennálló kölcsönös kapcsolatok, valamint a más elméletekkel való kapcsolatai révén támaszt alá. Emellett alternatívát kínál az autonómia kanti felfogásával szemben, és megoldást kínál olyan problémákra, amelyekkel más elméletek nem tudtak megbirkózni.