Olvasói vélemények
Összegzés:Bruce Hood „The Self Illusion” című műve az identitás és az én mint a társadalmi interakciók és neurológiai folyamatok által formált konstrukciók fogalmát vizsgálja. A könyv jól megalapozott elméleteket és anekdotákat mutat be, amelyek illusztrálják, hogy az én egy olyan illúzió, amelyet az agy hoz létre a valóságban való eligazodás érdekében. Míg sok olvasó dicséri, hogy értékes betekintést nyújt az identitásba, néhányan kritizálják az írásmódot és az érthetőséget.
Előnyök:Jól kutatott és meggyőző érvek, az általános közönség számára is hozzáférhető, magával ragadó írásmód, elgondolkodtató fogalmak, mint például a tükörneuronok és a kaméleonhatás, új nézőpontot kínál az énről és az identitásról, a tudományos gondolatokat világosan, gyakran humorral fűszerezve mutatja be.
Hátrányok:Egyesek szerint a szövegből hiányzik a mélység, és felesleges részletekkel tölti ki a teret, időnként nem egyértelmű érvelés, kritika a hanyag szerkesztés és a gépelési hibák miatt, a témában előzetesen jártasak számára túlságosan leegyszerűsítőnek tűnhet, egyes olvasók számára túlságosan elnyújtja az én mint illúzió fogalmát.
(122 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Self Illusion: How the Social Brain Creates Identity
Könyv tartalma:
A legtöbben azt hisszük, hogy egyedi és összetartó egyéniségek vagyunk, de vajon azok vagyunk-e? Az én eszméje azóta létezik, amióta az emberek csoportokban élnek és társasági életet élnek. Azok, akik Nyugaton egyénként, keleten pedig a csoport tagjaként fogadják el az ént, kiteljesedettnek és céltudatosnak érzik magukat. Ez az élmény hihetetlenül valóságosnak tűnik, de a legújabb tudományos bizonyítékok sokasága rávilágít arra, hogy a független, koherens énnek ez az elképzelése illúzió - nem az, aminek látszik. A valóság, ahogyan mi érzékeljük, nem valami objektíven létező dolog, hanem valami, amit az agyunk pillanatról pillanatra konstruál, értelmezve, összegezve és helyettesítve az információkat útközben. Mint egy sci-fi filmben, egy mátrixban élünk, amely az elménk.
Dr. Bruce Hood Az én-illúzió című könyvében feltárja, hogyan alakul ki az én a gyermekkorban, és hogyan teszi lehetővé a fejlődő agy felépítése, hogy egymástól függő társas állatokká váljunk. Elmagyarázza, hogy az én a másokkal való kapcsolataink és interakcióink terméke, és csak az agyunkban létezik. A szerző azonban amellett érvel, hogy bár az én egy illúzió, az emberek nem tudnak nélküle élni.
A dolgok azonban változnak, ahogy a technológia fejlődik és alakítja a társadalmat. A társadalmi kötelékek és kapcsolatok, amelyek kialakításához korábban időre és erőfeszítésre volt szükség, most forradalmi változásokon mennek keresztül, ahogy elkezdjük online elhelyezni önmagunkat. Az olyan közösségi hálózati tevékenységek, mint a blogolás, a Facebook, a Linkedin és a Twitter azzal fenyegetnek, hogy megváltoztatják viselkedésünket. A közösségi hálózatépítés gyorsan a szteroidokon történő szocializációvá válik. Az a sebesség és könnyedség, amellyel szövetségeket és kapcsolatokat alakíthatunk ki, felülmúlja ugyanazokat a kiválasztási folyamatokat, amelyek az internet korszaka előtt formálták önmagunkat. Ez a könyv eddig ismeretlen területre merészkedik, hogy elmagyarázza, az online társas világban az én fogalma már soha többé nem lesz ugyanaz.
