Az önbizalom-ember: Az álarcosbál

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik Herman Melville „A bizalom embere” című művét, mint olyan elgondolkodtató művet, amely a mai társadalom számára is releváns. Az olvasók értékelik a karakterfejlődést és a filozófiai témákat, de jelentős kritikák érik egyes kiadások gyenge minőségét, különösen a nyomtatási méret és az általános olvashatóság tekintetében.

A könyv a csalás és az emberi természet időtálló ábrázolását nyújtja, éleslátó jellemrajzokkal és erős prózával. Több olvasó intellektuálisan kifizetődőnek és a mai társadalmi kérdések szempontjából relevánsnak találja. Elizabeth Foster 1954-es kiadását informatív jegyzeteiről jegyzik.

Sok kiadás szenved a rossz nyomdai minőségtől, például a kis nyomtatási méret, a vékony oldalak, a megfelelő formázás hiánya és a további tudományos anyagok hiánya miatt. Az olvasók hangsúlyozzák, hogy egyes kiadások zavaros elbeszélői stílusa és fizikai korlátai miatt nehézkes az olvasás és a szereplők nyomon követése.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Confidence-Man: His Masquerade

Könyv tartalma:

A Bizalomember: Álarcosbál, amely először 1857. április elsején jelent meg New Yorkban, Herman Melville amerikai író kilencedik könyve és egyben utolsó regénye. A könyv pontosan a regény helyszínének napján jelent meg.

A címszereplőre összpontosító The Confidence-Man egy gőzhajó utasainak csoportját mutatja be. Egymásba fonódó történeteiket mesélik el, miközben a Mississippin utaznak New Orleans felé. Az elbeszélés szerkezete a The Canterbury Tales (1392) című regényre emlékeztet. Robert Milder tudós megjegyzi: "A sokáig hibás regénynek tartott könyvet ma már az irónia és az irányítás remekműveként csodálják, bár továbbra is ellenáll az értelmezői konszenzusnak.".

A regény címe a központi szereplőre, egy kétértelmű figurára utal. Április elsején egy Mississippi gőzhajó fedélzetére lopakodik. Ez az idegen megpróbálja tesztelni az utasok bizalmát. Változatos reakcióik teszik ki a szöveg nagy részét. Mindenki, így az olvasó is, kénytelen szembesülni azzal, hogy bizalma milyen helyre került.

A regény kulturális szatíraként, allegóriaként és metafizikai értekezésként íródott, az őszinteség, az identitás, az erkölcs, a vallásosság, a gazdasági materializmus, az irónia és a cinizmus témáit járja körül. Sok olvasó a Bizalomembert Melville Moby-Dickje és a "Bartleby, a kaparász" című regénye mellé helyezi, mint a nihilizmussal, az egzisztencializmussal és az abszurdizmussal való 20. századi irodalmi előfutárát.

A mű 19. századi irodalmi személyiségekről szóló szatírákat tartalmaz: Mark Winsome Ralph Waldo Emersonon alapul, míg "gyakorlatias tanítványa", Egbert Henry David Thoreau; Charlie Noble Nathaniel Hawthorne-on alapul; a történet egyik koldusát pedig Edgar Allan Poe ihlette.

A Bizalomembert valószínűleg William Thompson, az 1840-es évek végén New Yorkban tevékenykedő szélhámos esete ihlette.

A regényből George Rochberg operát készített; a Santa Fe-i Opera 1982-ben mutatta be, de nem tartották sikeresnek. A 2008-ban Adrien Brody, Mark Ruffalo és Rachel Weisz főszereplésével készült The Brothers Bloom című film a cselekmény egy részét kölcsönzi, és számos utalást tesz a könyvre: Az egyik szereplőt Melville-nek hívják, a gőzhajót Fidle-nek, és a kezdőbetű is utal ezekre az egybeesésekre. (wikipedia.org)