Értékelés:
A könyv egy régi francia önvédelmi kézikönyv, amely értékes betekintést nyújt a különböző önvédelmi technikákba és diszciplínákba, megmutatva, hogy az alapvető harci elvek az idők során is megőrizték jelentőségüket. A könyv a fegyvertelen és a fegyveres önvédelem keverékét öleli fel, így sokoldalú forrássá válik. Az olvasók mind a történelmi kontextus, mind az önvédelem gyakorlati alkalmazásai szempontjából hasznosnak találják.
Előnyök:⬤ Az önvédelmi technikák széles skáláját öleli fel
⬤ hasznos betekintést nyújt mind a fegyveres, mind a fegyvertelen harcba
⬤ történelmi jelentőséggel bír
⬤ kiváló fordítás
⬤ nagyszerű a régi európai harcművészetek gyűjtőinek és rajongóinak
⬤ ugyanannak a szerzőnek más műveiből is tartalmaz anyagot
⬤ jól rendszerezett, illusztrációkkal.
⬤ Hiányoznak a részletes utasítások a technikák végrehajtásához
⬤ egyesek számára nem a legjobb elérhető opció
⬤ 1929-ben jelent meg, ami nem biztos, hogy minden modern önvédelmi igényt kielégít.
(8 olvasói vélemény alapján)
The Art of Self Defense in the Street: Savate - Boxing - Grappling - Cane - Knife
"Légy tudatában, soha ne lepődj meg" - ez volt Emile Andre vezérelve, amikor "egy olyan új rendszer létrehozásán dolgozott, amely harcképesség szempontjából praktikus". Már jóval az MMA megjelenése előtt azt állította, hogy "egyértelműnek tűnik, hogy több küzdősportot kellene tanulmányoznunk, és egyetlen rendszerré formálnunk őket". Andre már az 1880-as évek óta készített önvédelmi kézikönyveket, amikor Párizst utcai bandák terrorizálták, és ezt a munkát a világháború kitörése után is folytatta. A "L'Art de se defendre dans la rue" e végső, 1929-es kiadásában Andre azoknak a rúgásoknak, ütéseknek és fogófogásoknak a kombinációját mutatja be, amelyeket szerinte a legkönnyebben el lehet sajátítani, ugyanakkor a legjobb eredményeket biztosítják egy "éjszakai rajtaütés" túlélése szempontjából. Ezután rátér a bot, a kés, a sétapálca és más fegyverek, például a bokszer és a pisztoly használatára.
Az üres kézzel történő védekezési rendszerek tanulmányozása mindig is része volt az emberiség harci történelmének: A spártaiak annyira szerették volna megőrizni a "minden eszközzel" harckészültségüket, hogy rendszeres pankrációs versenyeiken megengedték a harapást és a szemek kivájását A szamurájok keményen dolgoztak a Daito-ryu-jujutsukon, hogy képesek legyenek tovább harcolni, ha elvesztették a fegyverüket, és persze magát a karatét is gyakran "üres kéznek" fordítják. A Krav Maga talán a legújabb népszerű megnyilvánulása egy olyan rendszernek, amely arra a nagyon is valós lehetőségre irányul, hogy néha váratlanul és fegyvertelenül érnek téged, és képesnek kell lenned arra, hogy ököllel és lábbal reagálj, mielőtt a fegyveredhez nyúlnál vagy menekülnél. A Combatives egy szórakoztató és hasznos készség, amit művelni lehet, és ha szerencséd van, akkor a fizikai alkatodat és a szem-kéz koordinációdat úgy fogod növelni, hogy soha nem kell bevetned ezeket a készségeket a való világban... de ha kell, akkor ott van. Tartsd észben, hogy a rendszerben szereplő rúgásokat kemény talpú cipőt viselő személynek kell végrehajtania - ily módon a savate ártalmatlannak tűnő mélyrúgásból bokaszaggató harcmegállítóvá válik. És jól el tudod képzelni, mit jelent egy acélbetétes csizmában lévő ellenfél ágyékba irányuló pontrúgása Ami a La Canne-t illeti, csak addig fog neked butaságnak tűnni, amíg nem fogsz egy keményfa botot, és nem ütögetsz vele egy nehéz zsákot egy teljesen kifejlett vágással.
Valóban, a koponya beverése nem haladja meg a szerény - de erős - bot erejét.
