Olvasói vélemények
Összegzés:Karl Sigmund „Az önzés számítása” című könyve az együttműködés és az önzés matematikai és evolúciós elméleteinek keverékét mutatja be. A könyv a nem technikai jellegű tartalomtól a bonyolultabb matematikai elemzések felé halad, és célja az evolúciós játékelmélet tisztázása. A kritikák vegyes érzéseket tükröznek, kiemelve a matematikai komplexitással kapcsolatos kihívásokat, de dicsérik a könyv oktatási potenciálját és a terület átfogó áttekintését is.
Előnyök:A könyv jól használható tanításra és önálló tanulásra, a nem technikai tartalomtól a matematikai tartalom felé való zökkenőmentes átmenetet biztosítva. Átfogó áttekintést nyújt az együttműködéssel kapcsolatos legújabb kutatásokról, és dicsérik világos magyarázataiért és relevanciájáért. Az olvasók nagyra értékelik a közérthető írásmódot és a szerző képességét az összetett gondolatok hatékony közlésére, így a könyv jó forrás a hallgatók és az együttműködők számára.
Hátrányok:A könyv egyes olvasók számára túlságosan matematikai igényű lehet, különösen az első fejezetek után, ami frusztrációhoz vezet a csak közepes matematikai háttérrel rendelkezők számára. Egyes felhasználók nehezen érthetőnek találják a matematikai részeket, ami arra utal, hogy a könyv talán nem annyira hozzáférhető, mint ahogyan azt hirdetik.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Calculus of Selfishness
Könyv tartalma:
Az evolúciós játékelmélet egyik úttörője az önzés és az együttműködés kérdését vizsgálja
Hogyan alakul ki az együttműködés az önző egyedek között? Mikor osztják meg az emberek az erőforrásokat, mikor büntetik meg azokat, akiket tisztességtelennek tartanak, és mikor vesznek részt közös vállalkozásokban? Ezek a kérdések filozófusokat, biológusokat és közgazdászokat egyaránt lenyűgöznek, mivel a „láthatatlan kéz”, amelynek az önző erőfeszítéseket közhasznúvá kellene változtatnia, nem mindig működik. Az önzés számítása olyan társadalmi dilemmákat vizsgál, ahol az együttműködési motivációk felborulnak, és az önérdek önpusztítóvá válik. Karl Sigmund, az evolúciós játékelmélet úttörője egyszerű és jól ismert játékelméleti modellek segítségével vizsgálja a kollektív cselekvés alapjait, valamint a kölcsönösség és a hírnév hatásait.
A legismertebb társadalmi és gazdasági kísérletekre összpontosítva, köztük olyan játékokra, mint a fogoly dilemma, a bizalom, az ultimátum, a hóvihar és a közjó, Sigmund feltárja a kooperatív stratégiákhoz vezető feltételeket. Megközelítése az evolúciós játékdinamikán alapul, amelyet a gazdasági interakciók determinisztikus és valószínűségi modelljeire alkalmaz.
Az önérdek által vezérelt és társadalmi csapdákba esett egyének közötti alapvető stratégiai interakciókat vizsgálva Az önzés számítása azt elemzi, hogy az emberi természet egyik kulcsfontosságú aspektusa - az önzés - milyen mértékben vezethet együttműködéshez.
