Az óra vége: A Therapist's Memoir

Olvasói vélemények

Meghan Riordan Jarvis memoárja a gyászon és traumán keresztül vezető személyes útját tárja fel, hangsúlyozva mind terapeutaként betöltött szerepét, mind páciensként szerzett tapasztalatait. Az olvasók szerint a könyv megható, hiteles, és tele van inspirációval és humorral egyaránt, ami a veszteséggel küzdők számára is átélhetővé teszi. Forrásként szolgál a gyász és a PTSD megértéséhez, miközben normalizálja a velük kapcsolatos küzdelmeket. Számos kritika kiemeli a szerző sebezhetőségét és azt, hogy képes a remény és a gyógyulás üzenetét közvetíteni.

Az emlékiratot meghatónak, átélhetőnek és gyönyörűen megírtnak írják le, amely betekintést nyújt a gyászba és a traumába mind a terapeuta, mind a beteg szemszögéből. A könyv hitelessége és humora visszhangra talál az olvasóknál, és ezáltal kevésbé érzik magukat egyedül. Értékes terápiás betekintést nyújt, és segít normalizálni a gyász és a trauma tapasztalatait. Sok olvasó katartikusnak találta a könyvet, és nagyon ajánlja, különösen a mentális egészségügyben dolgozóknak vagy a személyes veszteséggel küzdőknek.

Néhány olvasó arról számolt be, hogy a példányukból hiányoztak oldalak. Továbbá, bár sokan felemelőnek és átélhetőnek találták a tartalmat, megjegyezték, hogy a gyász és a trauma témái súlyosak lehetnek, ami nem biztos, hogy mindenki számára megfelelő. Néhány megjegyzés arra utalt, hogy a könyv érzelmileg intenzív lehet, ami felkészültséget igényel az ilyen témákra.

(67 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

End of the Hour: A Therapist's Memoir

Könyv tartalma:

Mi történik, ha egy traumaterapeutát traumatizál a veszteség?

Meghan Riordan Jarvis elbűvölő gyermekkorban élt nagy ír-katolikus családjában: szerető szülők, egy ház tele testvérekkel, felsőfokú oktatás és nyaralások Cape Codon. És mégis, a veszteség kezdettől fogva része volt a történetének.

A húszas éveiben, egy szakítást követő terápián Meghan felfedezte, hogy a gyermekkori tragédiát övező hallgatás hogyan alapozta meg azt az életet, amelyet azzal töltött, hogy megpróbált másokat boldoggá tenni, és kerülni mindenféle kockázatot, beleértve a szerelmet is. Még maga is gyász- és traumaterapeuta lett.

Klinikai képzése ellenére Meghan élete felborult. Meghan még mindig apja két évvel korábbi halála után volt, amikor édesanyjával és gyermekeivel nyaralt, amikor édesanyja hirtelen meghalt. A gyász örvényébe kerülve Meghan tudta, mit kell tennie - bejelentkezett ugyanabba a traumatológiai intézetbe, ahová általában a pácienseit küldte.

Az Órák vége mindenkinek szól, aki már megtapasztalta a gyász kiszámíthatatlan, tartós erejét - és elgondolkodott azon, hogy vajon hogyan fogja ezt valaha is túlélni -, a rugalmasság, a sebezhetőség és a veszteség utáni élet története.