Az ördög a galériában: Hogyan formálta botrány, sokk és rivalizálás a művészvilágot?

Olvasói vélemények

Az Ördög a galériában a botrányok, a rivalizálás és a sokkhatás hatását vizsgálja a művészvilágra. Jól kutatott történeteken keresztül mutatja be, hogy ezek az elemek hogyan alakították számos neves művész karrierjét. A könyv a különböző szintű művészettörténeti ismeretekkel rendelkező olvasók számára is hozzáférhető és lebilincselő.

⬤ Jól kutatott
⬤ hozzáférhető és magával ragadó írás
⬤ a művészettörténet lenyűgöző feltárása
⬤ széles közönséget szólít meg, beleértve a témában járatlanokat is
⬤ a művészet mélyebb megértésére ösztönöz.

A recenzióban nem szerepel.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Devil in the Gallery: How Scandal, Shock, and Rivalry Shaped the Art World

Könyv tartalma:

A könyv alapos betekintést nyújt a különböző korszakokba és művészekbe, amit a pletyka, a dráma vagy a művészettörténet iránt érdeklődő olvasók élvezni fognak. Library Journal, Starred Review A botrány, a sokk és a rivalizálás mind negatív konnotációval bír, nem igaz? Katasztrofálisak lehetnek a vállalkozások és az egyéni karrierek számára.

A botrány szaga egy politikust is füstölgő romhalmazzá változtathat. De ezek a potenciálisan katasztrofális "negatívumok" a képzőművészet világát is új magasságokba lendíthetik és lendítették. A művészettörténetre vetett pillantás azt mutatja, hogy a rivalizálás valójában nemcsak a művészet fejlődésének kedvezett az ókortól napjainkig, hanem segített a művészetről alkotott narratívánk kialakításában is, olyan drámaiságot kölcsönözve neki, amely egyébként hiányozna belőle, és ezáltal olyan közönség érdeklődését is felkeltette, amely talán nem csak a tárgyak iránt érdeklődött volna.

Nem lenne Michelangelo Sixtus-kápolnája, ha a rivális Raffaello nem csapta volna be a pápát, hogy megbízza őt a munkával, mivel biztos volt benne, hogy Michelangelo, aki korábban még soha nem dolgozott freskókkal, elrontja a munkát, és nevetség tárgyává válik. A botrány és a megdöbbenés erős fegyvernek bizonyult, ha akaratosan és jól használják. Az, hogy a botrány jót tesz az ismertségnek, annyira nyilvánvaló, hogy sok művész szándékosan udvarolt neki, amit mi sokként fogunk definiálni: szándékosan felborítja a többség elvárásait olyan módon, amit a hagyománytisztelők elborzasztónak vagy felháborítónak találnak, de egy bizonyos kisebbségi avantgárd izgalmasnak talál.

Damien Hirsttől kezdve, aki egy formaldehiddel bebalzsamozott és üvegszekrénybe zárt cápát mutatott be a közönségnek, Marcel Duchamp-ig, aki megpróbálta meggyőzni a művészeti közösséget arról, hogy egy piszoár nagyszerű szobor, a sokk kulcsfontosságú promóciós eszköz volt. Az Ördög a galériában a művészettörténet botrányain, rivalizálásain és sokkoló tettein keresztül kalauzol végig, amelyek mindegyike pozitív előrelépést eredményezett a művészet számára általában, és a legtöbb esetben az érintett művészek karrierje szempontjából is. Amellett, hogy tucatnyi, színes képekkel gazdagon illusztrált történetet mesélünk el az ilyen drámai pillanatokról, és amellett érvelünk amellett, hogy ezek nemcsak befolyásolták, hanem jobb irányba is befolyásolták a művészet történetét, megvizsgáljuk e szándékosan drámai akciók címzettjeinek proaktív szerepét is: A művészettörténészek, a kritikusok és még önök, a nagyközönség is.

Az ördög szeret a művészeti világ sötét zugaiban leselkedni, sokféle formát öltve. Hadd világítsuk meg őt.