Értékelés:
Philip C. Almond „Az ördög: Az ördög fogalmát a történelem folyamán, teológiai, kulturális és filozófiai szempontokat egybefonva. A könyv nem egy egyszerű életrajz, hanem inkább az ördögről alkotott hiedelmek fejlődésének tanulmánya a korai kereszténységtől a modern időkig, így mind a vallásos, mind a világi olvasók számára értékes forrás.
Előnyök:A könyv jól kutatott, lebilincselő, és mélyrehatóan elmerül az ördögöt övező gondolkodás történetében. A világi háttérrel rendelkezők számára is hozzáférhető, és az információkat előítéletektől mentes, elfogulatlan módon mutatja be. Sok olvasó találta lenyűgözőnek és tanulságosnak, értékelve a kontextuális történelmi elemeket és az ördög fogalmának egyedi nézőpontjait. Sok más tudományos szöveghez képest viszonylag rövid és könnyebben emészthető.
Hátrányok:Erősségei ellenére a könyv tudományos jellegéből adódóan sűrűnek és kihívásnak tűnhet. Néhány olvasó úgy érezte, hogy ismétlődő és időnként felejthető. Ráadásul azok, akik az Ördög elbeszélő jellegű életrajzára számítanak, csalódhatnak, mivel a hangsúly inkább az elvont filozófiai vitákon van, mintsem az egyenes elbeszélésen. Néhányan száraznak találták, kiemelve, hogy tudományos megközelítése nem biztos, hogy mindenki számára vonzó.
(12 olvasói vélemény alapján)
The Devil: A New Biography
"Bár az ördög még mindig "él" a modern populáris kultúrában, az elmúlt 250 évben a nyugati értelmiségi gondolkodás uralkodó problémáihoz képest marginalizálódott. Azt, hogy az életet nem lehetett nélküle gondolni vagy elképzelni, hogy a mindennapok része, a természetben és a történelemben folyamatosan jelen van, és önmagunk mélyén tevékenykedik, szinte teljesen elfelejtették. E mű célja, hogy a modern olvasók számára mélyebb megértést nyújtson arról, hogy a kereszténység korai évszázadaitól kezdve egészen a modern világ közelmúltbeli kezdeteiig az emberi történetet nem lehetett elmesélni és az emberi életet nem lehetett az ördög "életétől" függetlenül élni. Ezzel együtt jár annak mélyebb felismerése, hogy az elmúlt kétezer év nagy részében a jó és a rossz közötti harc a férfiak és nők szívében és elméjében nem volt más, mint az Isten és a Sátán, az isteni és az ördögi közötti kozmikus harc visszatükröződése, amely magának a történelemnek a középpontjában állt." - Az ördögből.
Lucifer, Mefisztó, Belzebub.
Ha-Sátán vagy az Ellenség.
Iblis vagy Shaitan: függetlenül attól, hogy milyen néven utazik, az ördög az idők és a civilizációk során mindig is lenyűgöző és karizmatikus jelenlétet mutatott. A kereszténységben, a judaizmusban és az iszlámban Isten feltételezett uralmát régóta megkérdőjelezi ellenfele tüzes gonoszsága, ahogy a jó és a rossz egymással versengő erői mérlegre tették az emberi lelkeket.
Az Ördög című könyvében Philip C. Almond a megtestesült gonosz alakját vizsgálja a keresztény korszak első évszázadaiból. Útközben leírja a démonológia mint intellektuális és teológiai törekvés felemelkedését, az ördöggel és csatlósaival vélhetően cimboráló nők boszorkányüldözését, valamint a felvilágosodás következtében a pokolba, valamint az angyalok és démonok mint testi lényekbe vetett hit hanyatlását. Almond megmutatja, hogy a sötétség fejedelme továbbra is ellenállhatatlan téma a történelemben, a vallásban, a művészetben, az irodalomban és a kultúrában.
Almond ragyogóan elhelyezi az ördög "életét" a tágabb keresztény történetben, amelynek elválaszthatatlan része.
A kereszténység középpontjában a "démoni paradoxon" áll, miszerint az ördög egyszerre Isten végrehajtója és ellensége. Az ördög keresztény történetének beszámolóját átszövi egy másik összetett és bonyolult történet: az ördög eszméjének története a nyugati gondolkodásban. A varázslás, a boszorkányság, a megszállottság, sőt a melankólia is mind az ördöghöz köthető. Amíg a felvilágosodás nem kényszerítette ki a régi archetípusokból való "kiábrándulást", még az olyan racionális személyiségek, mint Aquinói Tamás is megszállottan foglalkoztak az ördög természetével és a démonok és angyalok rendjének sajátos jellemzőivel. Jelentős pillanat volt mind a démonológia, mind a teológia történetében, amikor Benedict de Spinoza (1632-1677) tagadta az ördög létezését.
Közel négyszáz évvel később az ördög eszméje iránti népszerű vonzalom még mindig nem csillapodott.
