Az öreg meghalt (És meghalt!): Bűn és keresztény felelősség

Eredeti címe:

The Old Man Died (And He's Dead!): Sin and Christian Responsiblity

Könyv tartalma:

"Minden Ádám hibája "Oké. Akkor épp most ítélted magadat egy Krisztus nélküli örökkévalóságra Gondolkodj el alaposan az imént tett kijelentéseden. Egy korábbi kötetben az eredendő bűnről szóló tanításról: Máris elítélve, megjegyeztük, hogy ha Ádámot kell hibáztatni a kárhozatunkért, akkor foglalkoznunk kell a kárhoztatásának okával. Ádám ártatlan volt, amíg nem vétkezett az Élet fájának tilalma tekintetében. Ezen a ponton "meghalt". Lelkileg elszakadt és elidegenedett Istentől, kikerült a közösségből, és Isten azonnal bejelentette a már előre elkészített megmentési tervét. Az asszony (Éva) leszármazottjának Fia - az Úr Jézus Krisztus - összetöri a kígyó fejét (a kígyóét, aki a Sátán által megrendezett kísértésen keresztül Ádám bűnének és bukásának hordozója volt):15 És ellenségeskedést teszek közéd és az asszony közé, és a te utódod és az ő utóda közé; ő szétzúzza a te fejedet, te pedig megütöd az ő sarkát." 1Mózes 3:15. A helyzet Ádám számára elég világos. Ártatlan volt, majd bűnössé vált, azáltal, hogy vétkezett. Könnyen beazonosíthatjuk a KÁOSZTÓ bűnt, amely felelős volt a vesztéért - az élet fájával kapcsolatos mulasztását. De ha Ádám bűne az az IGAZOLÓ bűn, amely engem bűnössé tesz - és ez a többségi nézet -, akkor Krisztus nélküli örökkévalóságra vagyok kárhoztatva, mindezt Ádám bűne miatt.

Feltehetően az emberi fajjal való szolidaritásból minden férfi, nő és gyermek minden idők óta el van ítélve - nem saját maga miatt, hanem az Ádámtól örökölt Idegen Bűnösség miatt. Ádám bűne tehát az én bűnöm. A tragédia az, hogy ha Ádám bűne az én számomra (de nem hiszem, hogy az) és az én kárhoztatásomért (már elítélt vagyok), akkor az egyetlen módja annak, hogy ezt a helyzetet megfordítsam, az, hogy foglalkozom az okozó bűnnel. De ez nem az én bűnöm, és nem tudom megbánni egy másik ember bűnét. Nem bánhatom meg Ádám bűnét. Nem tudok foglalkozni az alapkérdéssel. Tehát nem tudok foglalkozni a kárhozatom okával, és ezért nem üdvözülhetek A helyzet komolysága úgy tűnik, hogy a legtöbb teológust elkerülte. Hogy miért? Mert ez komoly dolog. Ez a kritikus kérdés volt az alapja annak az első kötetnek, és ez volt a központi kérdés, amivel foglalkoztak, bemutatva, hogy mindannyian személyesen MEGTÉRINTETTÜNK és felelősek vagyunk Isten előtt a bűneinkért - az OKOTÓ bűnökért, amelyek MINDENKIT bűnössé tettek. És ennélfogva igazságosan és személyesen vagyunk elítélve. Minden ember minden időben egyénileg felelős a saját bűneiért és így a kárhozatáért is. Mivel ez a helyzet, meg tudnak - sőt, meg KELL - térniük saját bűneikért, hogy üdvözülhessenek. Így Isten igazságos a követeléseiben és méltányos az elvárásaiban, Krisztus befejezett munkája alapján. Ami a keresztényt illeti, "az óember meghalt, hogy soha többé ne támadjon fel".

Az Öreg Ember halott, és mégis többször hallom, hogy az emberek mentegetik magukat a bűneikért, mert "az Öreg Ember hatással volt rám és kényszerített". Vagy gyakrabban használják a "bűnös természet" kifejezést. "A bűnös természetem/öreg természetem befolyásolt". Lásd a 2. fejezetben a természetekről szóló extra tárgyalást. Nem az én hibám - Nem keresztényként Ádámot hibáztathatnánk azért, hogy bűnössé tett. -Keresztényként most kit hibáztathatok a mindennapi bűneimért? Egyszerűen nem akarjuk vállalni a felelősséget a tetteinkért. Az első kötet a BŰNÖSÍTŐ bűneinkért való vétkességünkkel foglalkozott. Azzal a bűnnel, ami engem egyáltalán bűnössé tett. Ez a kötet a keresztényként elkövetett bűneinkért való bűnösségünkkel foglalkozik. Pontosan ezen a ponton kell kezdenünk a keresést, az Óemberre vonatkozó bibliai tanítás gondos exegézisét.