Az öregség és a fogyatékosságok megírása a késő középkori Angliában

Eredeti címe:

Writing Old Age and Impairments in Late Medieval England

Könyv tartalma:

A középangol irodalomban az idős beszélő gyakran állítja, hogy a kora miatt sérült.

Ezt a beismerést gyakran olyan elbeszélések követik, amelyek közvetlenül ellentmondanak neki, mivel a beszélők, mint például a Reeve Chaucer Canterbury meséiben vagy Amans Gower Confessio Amantis című művében, még akkor is folytatják a fellépést, amikor gyengének vallják magukat. Ez az ellentmondás a szerénység toposzánál is inkább protézisként létezik, állítja a könyv: az öregség elesettséget hoz magával, de az életkorral kapcsolatos károsodások megvitatása növeli az öreg, károsodott testet, miközben egyúttal aláássa és hangsúlyozza a testi károsodásokat.

A protézisnek ez a nyelve metaforává válik azoknak a műveknek a metaforájává, amelyeket ezek a beszélők a narratíva kialakításához használnak, és amelyek hiányos, mégis erőteljes forrásként léteznek.