Az örökkévalóság a csillagok mellett: Egy csillagászati hipotézis

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik a könyv azon képességét, hogy átformálja az olvasók felfogását, és dicsérik olvashatóságát annak ellenére, hogy régebbi szövegről van szó. A szerző világos és logikus gondolkodását szembeállítják a hiperrealizmus és a hallucinációs gondolkodás félrevezető címkéivel. Egyes olvasók kapcsolatot vonnak le a szerző és Nietzsche gondolatai között.

Érdekes tartalom, a vártnál olvasmányosabb egy régi könyvhöz képest, rekonstruálja a felfogást, világos és logikus gondolkodás, kapcsolat Nietzsche eszméivel.

A félrevezető leíró címkék (hiperrealizmus és hallucinatorikus gondolkodás) a szerző gondolatainak tisztaságát ronthatják.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Eternity by the Stars: An Astronomical Hypothesis

Könyv tartalma:

Egy radikális politikával, végső felszabadításokkal, történelmi kodályokkal és örökkévalóságról szóló álmokkal teli században Louis-Auguste Blanqui, az állandó forradalmár árnyékos alakja 1871 utolsó hónapjaiban, a Fort du Taureau-ban, a La Manche-csatorna egyik tengeri cellájában bebörtönözve írta meg az Örökkévalóságot a csillagoknál című művét.

Fogságán elmélkedve Blanqui egy egyszerű számítást talál ki, amelyben az idő végtelenségét szembesíti a lehetséges események véges számával, hogy a legradikálisabb következtetést sugallja: az események minden láncolata térben és időben örökké ismétlődik. Életünket végtelen sokszor éljük le a világegyetem határain keresztül, és a halál, a vereség, a siker és a dicsőség soha nem végleges.

A világ ugyanis nem más, mint a valószínűségek játéka az idő és a tér nagy színpadán. Blanqui hipotézise a hiperrealizmus és a hallucinációs gondolkodás határán lavírozva mély, tragikus és szívbemarkoló elmélkedést kínál az ember helyéről a világegyetemben, a cselekvés értékéről és a minden modern lélek szívében rejlő fájdalmakról. Blanqui varázslatos szövegének ez az első angol nyelvű kritikai kiadása Frank Chouraqui bővített bevezetőjét tartalmazza.

Chouraqui Blanqui gondolkodásának forrásait szellemi kontextusában vizsgálja, és a szöveg örökségét a modernitás kritikájában követi nyomon, különös figyelmet szentelve Nietzsche, Walter Benjamin és Borges alakjainak. A bőséges, megvilágító erejű jegyzetekből kiderül, hogy Blanqui nagyszerű, marginális alakja és az európai kultúra több mint két évezredes története között milyen kapcsolatok szövődnek.