Az orosz szó a hóra: Egy igaz történet az örökbefogadásról

Olvasói vélemények

A „The Russian Word for Snow” kritikái a nézőpontok kettősségét mutatják be: egyes olvasók mélyen értékelik a szerző őszinte ábrázolását a nemzetközi örökbefogadásról és az ezzel járó érzelmi utazásról, míg mások az önzőség és a kulturális érzékenység hiánya miatt kritizálják. Összességében sokan lebilincselőnek és átélhetőnek találják az elbeszélést, különösen azok számára, akik hasonló örökbefogadási tapasztalatokon mentek keresztül.

Az olvasók dicsérik a könyvet érzelmi mélysége, humora és magával ragadó írói stílusa miatt, és lebilincselő olvasmányként jellemzik, amely az Oroszországból való örökbefogadás valódi tapasztalatait mutatja be. Sok kritikus érezte a szerző útját, nagyra értékelte őszinteségét, és vigaszt talált az örökbefogadás kihívásairól szóló őszinte gondolataiban. A történetet megnyugtatónak és felemelőnek ítélték, különösen azok számára, akik az örökbefogadást fontolgatják, vagy épp azon esnek át.

A kritikusok szerint a szerző önzőnek és tapintatlannak tűnik Oroszország ábrázolásában, ami azt sugallja, hogy nem érti meg és nem érez együtt a kultúrával és az emberekkel. Egyes kritikusok úgy érezték, hogy a könyv inkább a szerző személyes küzdelmeiről szól, mint magáról az örökbefogadási folyamatról, mások pedig a gyermeke örökségének megértéséhez való hozzáállását kifogásolták. Emellett aggályok merültek fel azzal kapcsolatban is, hogy a szerző túlságosan leegyszerűsíti az örökbefogadó szülői lét összetettségét.

(27 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Russian Word for Snow: A True Story of Adoption

Könyv tartalma:

Janis Cooke Newman először egy videokazettán látta meg a kisbabát, aki később a fia lett. Tíz hónapos volt, meztelenül feküdt egy fém pelenkázóasztalon, miközben egy fehér köpenyes, babusgatott nő próbálta mosolyra bírni a kamerába.

Négy hónappal később Newmanék Moszkvába utaztak a fiukért. Oroszország az első demokratikus választások előtt állt, és az első számú jelölt egy Amerika-ellenes kommunista volt, akitől attól tartottak, hogy megakadályozza az örökbefogadást.

Newmanék közel egy hónapig minden napot az árvaházban töltöttek a gyermekkel, akit Alexnek neveztek el, és várták az örökbefogadás jóváhagyását. Miközben Oroszország belső konfliktusokkal küzdött, az általuk használt metróvonalat felrobbantották, egy másik éjszaka pedig az a férfi, akinek alá kellett volna írnia a papírokat, egy autóbombatámadásban megsérült.

Végül, amikor Newmanék már az emberrabláson gondolkodtak, az örökbefogadási koordinátoruk a másnaposság ködén keresztül telefonált: Alex az övék volt.

Az éles humorérzékkel megírt Az orosz szó a hóra egy tiszta szemű pillantás az örökbefogadás révén történő családalapítás élményére.