Értékelés:
A kritikák kiemelik Gary Bruce „Az oroszlánkapun át” című könyvét, amely a berlini állatkert történetének mélyreható feltárása, összefonódva az európai állatkertek történetének tágabb témáival és a háború állatokra és társadalomra gyakorolt hatásával. Az olvasók úgy találták, hogy a könyv lenyűgöző betekintést nyújt az emberek és állatok közötti kapcsolatokba, a különböző politikai rendszerekbe és az antropológiai nézőpontokba.
Előnyök:A könyv mélyreható történelmi perspektívát nyújt a berlini állatkertről és az európai állatkertekről, betekintést nyújt az állatok közötti kapcsolatokba, az olyan politikai összefüggésekbe, mint a nácizmus és a kommunizmus, valamint a háború hatásaiba. A könyv az állatkertek, az állatok és a történelem iránt érdeklődők számára erősen ajánlott.
Hátrányok:Néhány olvasó a vártnál nehezebbnek és érzelmileg megterhelőbbnek találta a könyvet, ami arra utal, hogy a háború és a komoly témák tárgyalása miatt nem minden korosztály számára alkalmas.
(3 olvasói vélemény alapján)
Through the Lion Gate: A History of the Berlin Zoo
1943-ban heves légi bombázások pusztították el a berlini állatkertet, és a legtöbb állatot elpusztították. Alig két hónappal a háború vége után azonban a berliniek máris újjáélesztették, újra megnyitották kapuit, és a kitartás szimbólumát teremtették meg a lerombolt város szívében. A berlini állatkert tehát az egyik legszokatlanabb - de mégis rendkívül lenyűgöző - szemszögből szemléli a német történelmet. Ez a rendkívül népszerű látványosság szorosan tükrözte az egyes politikai rendszereket, amelyekben létezett: a császár önkényuralmi monarchiáját, a weimari köztársaságot, a náci Németországot, valamint az 1945 utáni demokratikus és kommunista államokat.
A Through the Lion Gate című könyvében Gary Bruce a berlini állatkert első angol nyelvű történetét adja közre az 1844-es alapítástól a nyugat- és kelet-berlini állatkert 1990-es egyesítéséig. A főváros társadalmi életének középpontjában álló berlini állatkert több mint 150 éven át segítette a németek nemcsak az állatvilágról, hanem az emberek világáról alkotott nézeteinek formálását is. Tekintettel hatalmas hatókörére, a német kormány az állatkertet politikai üzeneteinek terjesztésére használta, kezdve a XIX. század végi "egzotikus" népek néprajzi bemutatásától a nácik bizarr kísérleteiig, amelyek a régen kihalt európai szarvasmarhák visszatenyésztésére irányultak.
Az állattudomány, a politika és a szabadidő metszéspontjának feltárásával Bruce megmutatja, miért volt a berlini állatkert olyan sokáig Németország legkedveltebb intézménye: lehetővé tette az emberek számára, hogy egy másik helyről álmodjanak, távol a gyakran zord valóságtól. Nem pusztán véletlen, hogy a berlinieknek az állatkertjükhöz fűződő mélységes kötődése a véres huszadik században még inkább felerősödött. Egzotikus, ikonikus állatai - köztük Rostom, az elefánt, Knautschke, a víziló és Evi, a napmedve - úgy tűnt, hogy ha részben is, de kielégítik a vágyat egy jobb, nyugodtabb világ után.
