Az Országos Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Omike) írói, művészei, énekesei és zenészei, 1939-1944

Eredeti címe:

The Writers, Artists, Singers, and Musicians of the National Hungarian Jewish Cultural Association (Omike), 1939-1944

Könyv tartalma:

1938 májusában Magyarország antiszemita törvényeket fogadott el, aminek következtében zsidó művészek százai veszítették el állásukat. Válaszul a budapesti zsidó közösség vezetői az OMIKE Orsz gos Magyar Izraelita K zművelőd si Egyes let (Magyar Zsidó Oktatási Egyesület) égisze alatt Művészeti Vállalatot szerveztek, hogy munkát és megélhetést biztosítsanak színészeknek, énekeseknek, zenészeknek, karmestereknek, zeneszerzőknek, íróknak, drámaíróknak, festőknek, grafikusoknak és szobrászoknak.

A tevékenység központja 1939 és 1944 között a budapesti Doh ny utcai zsinagóga melletti Goldmark-teremben volt. Magyarország minden tájáról érkező több száz művész mintegy ezer előadáson vett részt, köztük színdarabok, koncertek, kabarék, balett, operák és operettek. Ezek az előadások vonzóak voltak a rendkívül művelt budapesti zsidó közösség számára, amely mindig is vágyott a magas színvonalú eseményekre, különösen az akkori nyomasztó körülmények között.

Művészeti kiállításokat is rendeztek festők, grafikusok és szobrászok számára, hogy eladhassák alkotásaikat.

L vai 1943-as könyve (neves történészek és zenészek új, kiegészítő fejezeteivel) képezi e bővített kiadás alapját, és interjúkat közöl egyes művészekkel, akik felidézik korai életüket és azokat a körülményeket, amelyek a művészeti vállalkozáshoz való csatlakozáshoz vezették őket. A könyv megörökíti e figyelemre méltó színház és koncerthelyszín technikai működését, felépítését és működtetését.

Lenyűgöző részleteket közöl azokról, akik a kulisszák mögött dolgoztak: r p titeurök, fodrászok, valamint a jelmezekkel, világítással és díszletekkel foglalkozó személyzet. Mivel a színpad kicsi volt, ügyes koreográfiai és díszletimprovizációkat kellett végrehajtani, és a színpadi munkások egyértelműen megfeleltek a feladatnak. Mivel ezek a művészek nem léphettek fel a nagyközönség előtt, és nem reklámozhattak plakátokkal az utcán, a könyv különleges eszközöket ír le, amelyeket arra találtak ki, hogy leküzdjék ezeket a nehézségeket, és nagy számban vonzzák a zsidó közönséget a színházba.

Végül a könyv a színház történetét egészen 1944. március 19. vasárnap reggeléig, a gyalázatos napig viszi, amikor a német hadsereg bevonult Magyarországra.