Az őrület építészete: Az elmebetegek elmegyógyintézetei az Egyesült Államokban

Olvasói vélemények

A könyv az amerikai elmegyógyintézetek átfogó és jól kutatott történetét mutatja be, az építészeti fejlődésükre és az elmeegészségügyhöz való társadalmi hozzáállásra összpontosítva a 18. századtól a 20. századig. Bár a könyvet alapos kutatásaiért és lebilincselő írásmódjáért dicsérik, kritikával kell szembenéznie a pszichiátriatörténettel kapcsolatos pontatlanságok és a több vizuális tartalom iránti igény miatt.

⬤ Alapos kutatás és részletes elemzés
⬤ lebilincselő írásmód
⬤ jól illusztrált, jó képanyaggal
⬤ egy izgalmas és kevéssé kutatott témával foglalkozik
⬤ hasznos mind az általános olvasók, mind a tudósok számára
⬤ betekintést nyújt az építészet és az elmebetegek kezelése közötti kapcsolatba.

⬤ Kis betűméret
⬤ nem elég fénykép
⬤ néhány pontatlanságot jegyeztek fel a pszichiátria történetével kapcsolatban
⬤ az alkalmi olvasók számára sűrű lehet
⬤ néhány olvasó több információt kívánt volna az egyes épületekről és belső fotókról.

(26 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Architecture of Madness: Insane Asylums in the United States

Könyv tartalma:

A bonyolultan megtervezett, grandiózusan felépített elmegyógyintézetek - amelyek megjelenésükben a klasszikus templomoktól a gótikus kastélyokig terjedtek - egykor az amerikai városok peremén elterülő látványosságnak számítottak. Sok ilyen épületet már régen leromboltak, és a megmaradtak egy gyakran kegyetlen rendszer komor emlékei. A tizenkilencedik század nagy részében azonban ezek az elmegyógyintézetek megtestesítették az orvosok és a szociális reformerek széles körben elterjedt hitét, miszerint az elmebaj gyógyítható betegség, és hogy a környezet - különösen az építészet - a leghatékonyabb gyógymód.

Az őrület építészetében Carla Yanni a terápiás tervezés lenyűgöző történetét meséli el, Amerika első, kifejezetten az elmebetegek számára épített intézményeitől a század második felének elmegyógyintézet-építési őrületéig. Yanni vizsgálatának középpontjában Dr. Thomas Kirkbride, a pennsylvaniai születésű kvéker áll, aki az 1840-es években újszerű megoldást dolgozott ki az elmebetegek elhelyezésére, amely a betegség súlyossága szerinti elkülönítést, a kezelés és felügyelet megkönnyítését, valamint a szellőzést helyezte előtérbe. A polgárháború után amerikai építészek országszerte Kirkbride-tervű kórházakat terveztek.

A század vége előtt a Kirkbride-terv iránti érdeklődés kezdett csökkenni. Sok intézet emberi raktárrá romlott, ami megerősítette a Kirkbride által szorgalmazott monolitikus struktúrák elleni érveket. Ezzel egyidejűleg az orvosi szakma a mentális betegségek neurológiai megközelítését kezdte elfogadni, amely az építészetet a kezelés szempontjából nagyrészt irrelevánsnak tekintette.

A bőségesen illusztrált The Architecture of Madness (Az őrület építészete) friss és eredeti pillantást vet az amerikai orvosi intézmény évszázadokon át tartó, a terápiás építészetre mint a társadalmi betegségek gyógyításának módjára irányuló érdeklődésére.

Carla Yanni a Rutgers Egyetem művészettörténész professzora és a Nature's Museums (A természet múzeumai) című könyv szerzője: A viktoriánus tudomány és a bemutatás építészete.