Értékelés:
Paul Johnstone „A hidegháború köde” című könyve Paul Johnstone memoárja, amely első kézből származó, mélyreható beszámolót nyújt Amerika nukleáris stratégiájáról a hidegháború korai éveiben. Hangsúlyozza a történelmi döntések jelentőségét a kortárs geopolitikára és nukleáris politikára, így a könyv értékes olvasmány a tudósok és az érdeklődő polgárok számára egyaránt. A szerző tárgyalja a szervezeteken belüli döntéshozatali folyamatok alkalmatlanságát, és kritikus pillantást vet arra, hogy ezek a folyamatok hogyan alakíthatták a jelenlegi nukleáris tájképet.
Előnyök:⬤ Értékes bennfentes információkat nyújt a nukleáris politikai döntésekről.
⬤ Rávilágít a múltbeli események relevanciájára a jelenkori kérdések szempontjából.
⬤ Éleslátó kommentárokat kínál a nagy tétekkel járó környezetben történő döntéshozatalról.
⬤ Jól kutatott és időszerű, a nukleáris történelem iránt érdeklődők számára nélkülözhetetlen.
⬤ A szerző nézőpontja részlegesnek vagy szubjektívnek tekinthető.
⬤ A titkosítás alól feloldott dokumentumokhoz való korlátozott hozzáférés miatt a beszámolóból hiányozhatnak az átfogó részletek.
⬤ Néhány olvasó úgy találhatja, hogy az írásmódon vagy a megközelítésen lehetne javítani.
(5 olvasói vélemény alapján)
From Mad to Madness: Inside Pentagon Nuclear War Planning
Dr. Paul H. Johnstone, a Pentagon Stratégiai Fegyverek Értékelési Csoportjának (WSEG) egykori vezető elemzője és a Pentagon-iratok társszerzője halálos ágyán írt emlékiratai hiteles elemzést nyújtanak a nukleáris háború máig áthidalhatatlan következményeiről. Valójában az ilyen kutatásokat nagyrészt titokban tartották, azzal a szándékkal, hogy "ne riasszák a közvéleményt" azzal kapcsolatban, hogy mit főztek ki.
Ez annak története, hogy az 1950-es és 1960-as években az amerikai stratégiai tervezők hogyan jutottak arra a következtetésre, hogy a nukleáris háború elképzelhetetlen. A könyv a következő kulcsfontosságú felismerésekről szól:
- Bárhogy is nézzük - és ez a könyv bemutatja, hogy az elemzők milyen sokféleképpen próbálták megkerülni a problémát -, a nukleáris háború kölcsönös megsemmisítést jelent.
- Hogy a Pentagon tervezői elfogadhatják egy másik nemzet teljes elpusztításának lehetőségét, miközben mi magunk is hatalmas pusztító veszteségeket szenvedünk, és mégis arra a következtetésre jutnak, hogy "mi győzedelmeskednénk".
- Hogy a megválaszolhatatlan kérdések széles körére adott állítólagos "tudományos válaszok" rendkívül kétes értékűek.
- Hogy a hivatalos szférák elhanyagolnak minden közel hasonló erőfeszítést az "ellenség" nézőpontjának megértésére, ahelyett, hogy megsemmisítenék őt, vagy hogy ezt a megértést a béke megteremtésére használnák fel.
Dr. Johnstone húsz, a Pentagonban eltöltött évről szóló emlékiratai tömören, hűvösen és tárgyilagosan mesélik el ezt a történetet. Nagyrészt hagyja, hogy a tények önmagukért beszéljenek, miközben kommentálja a kor hidegháborús szellemének hatását és a döntéshozókra gyakorolt befolyását. Johnstone írja: "A nukleáris háborúról szóló elméletalkotás egyfajta virtuóz gyakorlat volt egy olyan képzeletbeli világ megteremtésére, amelyben minden állításnak összhangban kell lennie egymással, de semminek sem kell összhangban lennie a valósággal, mert nem volt valóság, amellyel szemben ellenőrizni lehetett volna.".
A riasztó igazság ma az, hogy ezeket a tanulságokat úgy tűnik, Washingtonban elfelejtették, ahogyan az Egyesült Államok politikája is ugyanolyan ellenségessé vált Oroszországgal szemben, mint amilyen ellenséges volt a Szovjetunióval szemben a hidegháború idején. Az USA külpolitikája két nagy atomhatalom, Oroszország és Kína ellenséges bekerítésére törekszik. Az Egyesült Államok nyilvános vita nélkül, nyilvánvalóan a közvélemény nagy érdeklődése nélkül készül arra, hogy a következő harminc évben egy billió dollárt fordítson teljes nukleáris arzenáljának modernizálására. Mintha elfelejtették volna mindazt, amit valaha megértettek a nukleáris háború veszélyéről.