Az őskori égetett halmok régészete Írországban

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Archaeology of Prehistoric Burnt Mounds in Ireland

Könyv tartalma:

Ez a könyv részletesen bemutatja az írországi égetett halmok (fulachtai fia) régészetét, az ország egyik leggyakoribb és legkevésbé kutatott őskori lelőhelytípusát.

A könyv a pirolit jelenség újraértékelését mutatja be a mintegy 1000 feltárt égett halom fényében. A faszénnel dúsított talaj, valamint az elterjedt és a hő hatására keletkezett kőhalmok az egyik leggyakoribb lelőhelytípus Írországban, nagyrészt az útépítések során tett számos felfedezés következtében.

Ezek az őskori pirolitikus technológiához kapcsolódó tüzelőanyag-felhalmozódást jelentenek, amely olyan hőátadási folyamatot jelentett, amelynek középpontjában vízzel töltött vályúkba merített vagy kis, bélelt/béleletlen gödrökbe/tárolókba helyezett forró kövek használata állt. A bronzkorban e technológia használata széles körben elterjedt Észak-Európában, különösen Írországban, ahol a jelenség a terepen alacsony, félhold alakú halomként jelenik meg. Annak ellenére, hogy az égetett halmok a leggyakoribb őskori lelőhelytípus Írországban, nem részesültek olyan szintű kutatásban, mint más őskori lelőhelyek.

Ennek oka elsősorban a leletleletek csekély száma és a régészeti maradványok kevéssé látványos jellege, amit a megfelelő kutatási keret hiánya is súlyosbít. Ez a legátfogóbb tanulmány, amely a pirolittechnológia őskori írországi alkalmazásáról készült, és amely a lelőhely funkciójának, kronológiájának, társadalmi szerepének és kulturális kontextusának különböző aspektusait vizsgálja.