Az őslakos paradoxon: Jogok, szuverenitás és kultúra Amerikában

Eredeti címe:

The Indigenous Paradox: Rights, Sovereignty, and Culture in the Americas

Könyv tartalma:

Annak vizsgálata, hogy az őslakosok jogai hogyan jelennek meg a jogi nyelvben és doktrínában

A huszonegyedik században politikailag és jogilag mindennapos, hogy az őslakos közösségek bírósághoz fordulnak, hogy érvényesítsék jogaikat a posztkoloniális nemzetállammal szemben, amelyben élnek. Közelebbről megvizsgálva azonban ez a konstelláció korántsem egyértelmű. Az őslakos közösségek független entitásokként, saját törvényeik által szabályozottan érvényesítik igényeiket. Mégis egy másik szuverén állam bírósága elé viszik az ügyet, alávetve magukat annak idegen jogrendjének.

Jonas Bens szerint, amikor az őslakos közösségek jogi kapcsolatba lépnek a posztkoloniális nemzetállamokkal, őslakosokká válnak. Az őslakos közösségek a telepes nemzetállamtól elkülönülve határozzák meg magukat, és ragaszkodnak ahhoz, hogy jogaik a saját jogrendszerükből származnak. Ugyanakkor az őslakos közösségeknek azzal kell érvelniük, hogy a telepes nemzetállamhoz tartoznak, hogy annak igazságszolgáltatását használhassák e jogok érvényesítésére. Ily módon egyszerre vannak az államba integrálva és abból kizárva.

Bens a XIX. század elejétől a XXI. század elejéig számos amerikai őslakos jogokkal kapcsolatos ügyet vizsgálva követi nyomon, hogyan íródott bele a jogba az őslakos paradoxon, és mutatja be, hogy az őslakos közösségek hogyan tudtak - és hogyan tudnak - a szuverenitás és a kultúra fogalmait mozgósító jogi érvelés kialakításával eligazodni ebben a paradoxonban. Bens amellett érvel, hogy az őslakosság paradox képződményként való megértése fényt derít a jogi pluralizmus és a megosztott szuverenitás szerepére vonatkozó sürgető kérdésekre a kortárs multikulturális társadalmakban.