Breaking and Making the Ancestors: Piecing Together the Urnfield Mortuary Process in the Lower-Rhine-Basin, Ca. 1300 - 400 BC
Az európai bronzkor csúcspontja felé haladva, a Keleti-Kárpátoktól Nyugaton az Északi-tengerig terjedő területen hatalmas hamvasztásos sírkertek fordulnak elő, amelyeket talán jobban ismerünk „urnamezők” néven. Napjainkra csak Hollandiában mintegy 700 ilyen temetkezési hely került napvilágra.
Európa ezen, „Alsó-Rajna-medence” néven is ismert szegletében ezeket a temetőket gyakran kis sírhalmok hatalmas halmai jellemzik, amelyek alá az elhunytak hamvasztott maradványait kis aknaszerű gödrökbe temették. Sok esetben a hamvasztott maradványokat előbb urnákba helyezték, ami ezeknek a temetőknek a nevét is adta.
Bár az urnamezős sírok száma gazdag, gyakran „szegényesnek” és „egyszerűnek” nevezik őket, mivel csak ritka esetekben ajándékozták meg az elhunytakat sírhelyekkel. Ha azonban alapos figyelmet fordítunk ezeknek a látszólag egyszerű síroknak a kialakításában részt vevő műveletekre, akkor valójában a temetkezési gyakorlatok gazdagságát fedezhetjük fel, amelyek viszont egy összetett és bonyolult temetkezési folyamatra utalnak.
Ez a könyv a Hollandiában feltárt több mint 3000 urnamezős sírban tükröződő temetkezési gyakorlatok gazdagságában merül el, hogy rekonstruálja az urnamezőkhöz kapcsolódó halotti temetkezési folyamatot Európa e különleges részén. Ezek a sírok együttesen érdekes történeteket mesélnek arról, hogy a halottak hogyan viszonyultak egymáshoz, hogyan használhattak egyszerű és egyszerű tárgyakat metaforaként a rokoni és ősi identitás megteremtésében, és hogyan kapcsolódtak a halottak elválaszthatatlanul a földhöz.