Értékelés:
Dr. Troy Sacquety „Az OSS Burmában” című könyvét nagyra értékelik aprólékos kutatásai és lebilincselő írói stílusa miatt. Átfogó áttekintést nyújt az OSS 101. különítményéről a második világháború alatt, a részletes harci beszámolók helyett inkább a szervezeti és logisztikai szempontokra összpontosítva. Míg sok kritikus nagyra értékelte a mű tudományos mélységét és történelmi jelentőségét, néhányan csalódottságuknak adtak hangot a műveleti részletek és térképek hiánya miatt, ami miatt inkább szervezeti áttekintésnek, mint hadtörténetnek tűnik.
Előnyök:⬤ Alaposan kutatott és jól megírt.
⬤ A II. világháború és a különleges műveletek iránt érdeklődők számára is hozzáférhető.
⬤ Jogos tudományos tanulmányt nyújt az OSS 101. különítményéről, amelyről korábban nem volt tudomása.
⬤ Igazolja egy kis létszámú, de nagy hatású katonai egység hozzájárulását.
⬤ Nagyszerű referencia a jövőbeli történelmi kutatásokhoz és jó bevezetés a témába.
⬤ Hiányoznak a konkrét katonai műveletek részletes beszámolói és a katonák személyes tapasztalatai.
⬤ Inkább a szervezeti felépítésre összpontosít, mint a harci cselekményekre, ami néhány olvasónak csalódást okozott.
⬤ Nagyon kevés közvetlen idézet származik a veteránoktól, ami időnként személytelenné teszi a könyvet.
⬤ Csak egy térkép szerepel a könyvben, ami néhány olvasót több kontextuális vizuális segédanyagra vágyott.
(20 olvasói vélemény alapján)
The OSS in Burma: Jungle War Against the Japanese
"Nem is választhatnánk rosszabb helyet a japánok elleni harcra" - mondta Winston Churchill Észak-Burmáról, és úgy vélte, hogy "az elképzelhető legtiltottabb harcoló ország". De a Stratégiai Szolgálatok újonnan alakult Hivatala itt hajtotta végre a II. világháború legsikeresebb harci műveleteit. Troy Sacquety az első olyan könyvben vezeti be az olvasókat Burma gőzölgő dzsungeleibe, amely teljes egészében bemutatja az OSS 101. különítményének a japán császári hadsereg elleni hőstetteit és hozzájárulását.
Az amerikai hadseregtől és az OSS főhadiszállásától függetlenül - és követendő operatív vagy szervezeti modell nélkül - működő 101. különítmény óriási mozgásteret kapott küldetése és módszerei kidolgozásában. Egy 21 ügynökből álló, tapasztalatlan és gyengén támogatott csoportból, amely halálos környezetben, a helyszínen képezte ki magát, egy 10 000 gerillát (akár 8 zászlóaljra elosztva), 60 nagy hatótávolságú és 400 rövid hatótávolságú ügynököt magában foglaló, erőteljes erővé nőtte ki magát. 1945 áprilisára ez maradt az egyetlen amerikai szárazföldi erő Észak-Burmában, miközben egyidejűleg merész kétéltű hadműveleteket hajtott végre, amelyek hozzájárultak Rangoon felszabadításához.
Az OSS archívumaihoz való páratlan hozzáféréssel Sacquety élénken és részletgazdagon meséli el a 101-esek történetét, amely a betegségektől sújtott és monszunoktól áztatott burmai színházat idegesítően elevenné teszi. Leírja a 101-es különítmény szervezeti fejlődését, és bemutatja, hogy az egység rugalmassága hogyan tette lehetővé, hogy a változó harctéri környezetnek megfelelően fejlődjön. Bemutatja a különítmény két, élesen ellentétes tábori parancsnokát: Carl Eifler ezredest, aki az egységet a képességein felül hajtotta, és William Peers ezredest, aki az egységet mintaszerű különleges műveleti erővé formálta. Kiemeli a hősies kacsin törzsbelieket is, akik ádáz harcosok voltak, akik védték törzsi hazájukat, és nagy szerepet játszottak abban, hogy az amerikaiak hozzászokjanak a terephez, az időjáráshoz és a kultúrához, ami létfontosságú volt a különítmény műveleteinek sikeréhez.
Míg a veteránok visszaemlékezései az OSS burmai tevékenységét tárgyalják, ez az első könyv, amely részletesen leírja, hogyan érte el sikereit - egy olyan műveleti egységet mutat be, amely a mai különleges erők prototípusának tekinthető. A több tucat illusztrációval ellátott The OSS in Burma megmenti a feledés homályából a Japán második világháborús vereségében kulcsfontosságú hírszerző és katonai egység merész tetteit, és egy olyan lebilincselő történetet mesél el, amely tudósoknak és rajongóknak egyaránt tetszeni fog.