Az OSS és a jugoszláv ellenállás, 1943-1945

Olvasói vélemények

A könyv részletesen beszámol a második világháború alatti jugoszláviai hírszerzési műveletekről, kiemelve az OSS ügynökök tevékenységét. Míg sok olvasó nagyra értékeli a kutatás mélységét és a felkínált betekintést, mások kritizálják a szerző elfogultságát Mihailovic csetnikjei felé, és Tito partizánjainak szerepének lekicsinyítését, ami aggályokat vet fel a könyv objektivitásával kapcsolatban.

Alapos és részletes kutatás, nagyszerű betekintés a jugoszlávokkal folytatott hírszerzésbe, valamint a történelmi események és küldetések alapos feltárása.

Vélt elfogultság Mihailovic javára és kritika Titóval szemben, állítások, hogy a szerző figyelmen kívül hagyja a partizánok eredményeit, és az írásmóddal kapcsolatos problémák, amelyek az érdeklődés elvesztését okozzák.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

OSS and the Yugoslav Resistance, 1943-1945

Könyv tartalma:

A második világháború alatt kevés ország jelentett nehezebb kihívást Wild Bill Donovan tábornok Stratégiai Szolgálatok Hivatala számára, mint Jugoszlávia. Az OSS brit kollégájával együttműködve igyekezett támogatni a jugoszláv ellenállást a tengelyhatalmak elleni harcban. Sajnos az OSS személyzete, akik 1943 késő nyarán kezdtek először bevonulni az országba, belekeveredett a Draza Mihajlovics nacionalistái vagy csetnikjei és Josip-Broz Tito partizánjai közötti kíméletlen polgárháborúba.

Az OSS néhány figyelemre méltó sikert ért el: 1943 őszén nagy szükség volt az utánpótlásra Titónak, segített a szövetségesek több száz repülőjének evakuálásában, és értékes katonai és politikai hírszerzési információkat gyűjtött. Másrészt Roosevelt elnök döntése, miszerint Churchill miniszterelnöknek engedi a szövetségesek kezét a Balkánon, azt jelentette, hogy az ügynökségnek szinte semmilyen befolyása nem volt a szövetségesek politikájára.

Kirk Ford, Jr. feltárta az OSS nemrégiben titkosítás alól feloldott operatív feljegyzéseit, és interjúkat készített, illetve levelezést folytatott a jugoszláviai események több mint hatvan túlélő résztvevőjével. Megállapításai megkérdőjelezik a Mihailovicsot kollaboránsként, Titót pedig felszabadítóként ábrázoló képet, miközben új megvilágításba helyezi mind a szövetségesek politikai döntéseinek indítékait, mind pedig azt, hogy ezek a döntések milyen mértékben befolyásolták a jugoszláviai belső erőviszonyokat. Azzal, hogy Ford elmeséli, milyen veszélyekkel kellett szembenézniük az OSS ügynökeinek az ellenséges vonalak mögött, és nyomon követi az OSS és a brit hírszerzés közötti kapcsolatot, rávilágít arra, hogy az intrika, a megtévesztés és a titkolózás nem kizárólag az ellenség számára fenntartott tevékenységek voltak.