Olvasói vélemények
Összegzés:Michael Butter „Az összeesküvés-elméletek természete” című könyve alaposan megvizsgálja az összeesküvés-elméletek témáját, feltárva azok természetét, történelmi hátterét és azokat a társadalmi-politikai dinamikákat, amelyek hozzájárulnak mai elterjedtségükhöz. Míg számos kritika dicséri a könyvet tudományos megközelítése és az aktuális eseményekhez való kapcsolódása miatt, egyesek kritizálják, hogy ismétlődik és elutasítja egyes összeesküvés-elméletek lehetséges igazságtartalmát.
Előnyök:⬤ Jól megírt és tudományos
⬤ egy releváns téma időszerű feltárása
⬤ hasznos eszközöket nyújt a valóság és az összeesküvés-elméletek megkülönböztetéséhez
⬤ jól ismert összeesküvésekről szóló példákat tartalmaz
⬤ foglalkozik az összeesküvés-elméletek terjedéséhez hozzájáruló társadalmi-politikai tényezőkkel.
Hátrányok:⬤ Egyes kritikusok szerint a könyv ismétlődő és felszínes
⬤ a szerzőt elutasítónak tartják az összeesküvés-elméletekben rejlő esetleges igazságot illetően
⬤ nem elemzi kritikusan a legitim és a képtelen összeesküvés-elméletek közötti árnyalatokat.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Nature of Conspiracy Theories
Könyv tartalma:
Úgy tűnik, hogy az összeesküvés-elméletek manapság elszaporodnak. Az összeesküvés-elméletek ma már mindenütt jelen vannak, és a régebbi összeesküvés-elméletekhez folyamatosan újabbak csatlakoznak - hogy az USA maga hajtotta végre a 9/11-es támadásokat, hogy az ukrán válságot a NATO rendezte meg, hogy titokban egy Új Világrend irányít minket, amely a chemtrailek és az oltások segítségével engedelmesen tart minket. Nem is beszélve a holdraszállásról, ami soha nem történt meg.
De mik is azok az összeesküvés-elméletek, és miért hisznek bennük az emberek? Mindig is léteztek, vagy valami új dologról van szó, modern világunk jellemzőjéről?
Ebben a könyvben Michael Butter világos és átfogó bevezetést nyújt az összeesküvés-elméletek természetébe és fejlődésébe. A közhiedelemmel ellentétben bemutatja, hogy az összeesküvés-elméletek ma kevésbé népszerűek és befolyásosak, mint a múltban voltak. Az 1950-es évekig a nyugati világ az összeesküvés-elméleteket a tudás legitim formájának tekintette, ezért normális dolog volt hinni bennük. Csak a második világháborút követően delegitimálták ezt a tudást, aminek következtében az összeesküvés-elméletek száműzték a közbeszédből és szubkultúrákba szorultak. Az összeesküvés-elméletek legújabb reneszánsza az internethez kapcsolódik, amely szélesebb nyilvánosságot biztosít számukra, és hozzájárul a közszféra széttöredezéséhez. Az összeesküvés-elméletek a mainstream kultúra számos rétegében még ma is megbélyegzettek, máshol azonban ismét legitim tudásként fogadják el őket. Az összeesküvés-elméletekről folyó jelenlegi vitát e területek és az igazságról alkotott eltérő felfogásuk közötti összeütközés táplálja.
