Rhetorics of Belonging: Nation, Narration, and Israel/Palestine
Az izraeli-palesztin válság már régóta a világ leglátványosabb katonai konfliktusa. A régió kulturális és szellemi élete azonban a legtöbb külföldi megfigyelő számára szinte ismeretlen, ami azt jelenti, hogy a külföldön forgalomba kerülő irodalmi szövegeket inkább történelmi dokumentumként, mintsem esztétikai műalkotásként fogadják.
A hovatartozás retorikája azt vizsgálja, hogy a világ palesztin és izraeli írói milyen különböző módon reagáltak arra az elvárásra, hogy a nemzetet elbeszéljék, és ezzel kritikai vitákat élénkít a nemzeti elbeszélés mint olvasási és írási gyakorlat politikai és művészi értékéről. Olyan írókkal foglalkozik, akiknek munkásságát ritkán tárgyalják együtt, új olvasatokat kínálva Edward Said, Amos Oz, Mourid Barghouti, Orly Castel-Bloom, Sahar Khalifeh és Anton Shammas munkásságáról. Ez a könyv segít visszaállítani a nemzet kategóriáját a kortárs irodalomkritikában azáltal, hogy olyan kontextusra figyel, ahol a nemzet eszméje olyannyira központi része a mindennapi tapasztalatnak, hogy az írók nem tudnak nem foglalkozni vele, és az olvasók sem tudnak nem olvasni érte.
Egyúttal utat mutat Izrael és Palesztina relációs irodalomtörténete felé, amely a palesztin és izraeli írást az antagonisztikus kölcsönhatás történetének kontextusában helyezi el. A könyv megállapításai nemcsak a posztkoloniális tanulmányok és az izraeli-palesztin tanulmányok területén dolgozó tudósok számára fontosak, hanem mindenki számára, akit az irodalom és a politika nehéz és kiszámíthatatlan kapcsolódási pontjai érdekelnek.
