Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
The Ottoman Balkans: 1750-1830
Az 1750 utáni évtizedekben az Oszmán Birodalom óriási stressznek volt kitéve, amely a keresztény alattvalók nacionalizmusának első fellángolásában és a muszlim állam reformok iránti visszavonhatatlan elkötelezettségében csúcsosodott ki. 1830-ra a szerbek és a görögök sikeresen harcoltak az autonómiáért vagy függetlenségért, és II.
Mahmúd szultán a janicsárság és más lejáratott intézmények eltörlésével előkészítette az utat a Tanzimat számára. Annak ellenére, hogy ez a korszak mind az oszmán, mind a balkáni történelem számára fontos, hiszen a premodernből a modernbe való átmenetet jelzi, a tudósok feltűnően kevés érdeklődést mutattak az ilyen fontos fejleményeket kiváltó tényezők iránt. Míg a Balkán történészei általában elhanyagolják a nemzet előtti történelmet, addig az oszmán kutatók vagy a reménytelen dekadencia időszakaként utasítják el a XVIII.
századot, vagy pedig alternatív módon támadják a "hanyatlás" gondolatát, és ezzel bagatellizálják az 1750-es évek után elszenvedett zűrzavart. A kötet szerzői a Balkánt érintő problémák és az azok megoldására tett állami erőfeszítések példáit vizsgálják.
A vizsgált kérdések között szerepel a jog és az igazságszolgáltatás, a centralizáció és a tartományi autonómia, az adózás és a földviták, valamint a háborúk okozta feszültségek. Az itt vizsgált esetek mind a szakember, mind az általános olvasó számára világosabb képet adhatnak a birodalom legfontosabb régiójában ebben az átmeneti korszakban működő változási erőkről.
