Értékelés:
Az osztrák hadsereg szervezetéről szóló könyv vegyes kritikát kapott. Míg sokan dicsérték a részletes kutatást és az átfogó információkat, egyesek a fordítás minőségét és az ábrák bemutatását kifogásolták.
Előnyök:⬤ A részletes és jól kutatott szöveg
⬤ átfogó referenciaként szolgál az egységszervezés és az egyenruhák témakörében
⬤ egyesek által a téma legjobb forrásaként tartják számon az elmúlt 20 évben.
⬤ A papír rossz minősége
⬤ a rossz fordítás miatt a szöveg nehezen követhető
⬤ az egyenruhák ábrái leegyszerűsítőek
⬤ hiányoznak az úttörők és a zenészek képei.
(4 olvasói vélemény alapján)
The Austrian army 1805-1809 - vol. 2: Grenzer, Landwher E elite forces
Még ha egy történeti író a talán legnagyobb európai (szárazföldi) hatalmat, nevezetesen az Osztrák Birodalmat akarta volna is ünnepelni, biztosan nem a szörnyű 1809-es évet választotta volna. Ami a bécsi katonai apparátus számára a Nagy Katonai Reform kezdete, Károly főherceg generalisszimusz diadala lehetett volna, az a Habsburg történelem egyik legrosszabb rémálma lett.
Röviden, szerencsétlen események és rossz katonai magatartás után Ausztria eltűnt az európai színtérről, további fontos területeket veszítve el, de mindenekelőtt elvesztette hatalmas hadseregeit. A szerző úgy dönt, hogy erről az időszakról mesél, értékelve a katonai szervezetet, kezdve a toborzástól, egészen a különböző egységek részleteiig, mert ez a hadsereg, volt a legnagyobb hadsereg, amelyet Ausztria a Nagy Háború előtt bevetett: az ember mintegy 600.000 férfiról beszélt, beleértve a tartományi önkéntesekből álló, Landwehrnek (az osztrák korona területein) és Insurrectio-nak (a Szent István korona területein) nevezett leventéket. A pénzügyi nehézségek jelezték, hogy az új katonai erő növelését olcsóbban kell végrehajtani.
A Generalissimus a Landwehr létrehozásával megtalálta a megoldást, amelyben háborús időben nagy tömegben lehetett Wehrfahigen (szolgálatra alkalmas) embereket toborozni, anélkül, hogy békeidőben jelentős kiadásokat kellett volna viselni.
Az idei év első hónapjában a hadsereg tábori egységei 321 főt számláltak. 469 embert 36.
560 szablyával, ahol a Fuhrwesen (vonat), a helyőrségi tüzérség, a határkordon-csapatok és a tengerészgyalogság (Marineinfanterie) nem szerepelt (összesen 21. 320 férfi és 9. 461 ló).
A haderő kiegészítésére és az utánpótlás kialakítására rendelkezésre álltak:- A német gyalogsági egységek első tartalékai: 59. 800 ember- A német gyalogsági egységek második tartalékállománya: 73. 600 ember.
A Monarchia belső területeinek védelmére, elsőként a tábori ezredek depóniái működtek, lehetségesek voltak, az új rendszer szerint számított átlagos létszámmal, 54 főben. 000 férfival és 5.
000 lóval. Másodszorra az újonnan létrehozott Landwehrnek kellett fellépnie, mintegy 152 fővel. 219 fővel, amint az jobban megszerveződött volna.
A magyar insurrectio 50 fővel indult.
000 emberrel és 20. 000 lóval, míg a katonai határban mozgósított új alakulatok 44. 303 ember és 171 ló erős lett volna.
Ausztria tehát az egész napóleoni korszak legerősebb haderejével lépett háborúba (harcosok számában), ami aligha tűnt lehetségesnek, és ami meglepte a világot. Sajnos három hadserege (és a Landwehr) nem lepte meg Bonapartét, aki 1813-ig kirúgta Ausztriát a csataterekről.
