Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv az ötletipar átgondolt vizsgálatát nyújtja, a közéleti értelmiségiek és a gondolatvezetők szerepére összpontosítva. A politikai diskurzusról, az agytrösztök hatásáról és az akadémián belüli kihívásokról szóló éleslátó elemzések keverékét mutatja be. Bár a könyv lebilincselő és informatív, néhány olvasó ismétlődőnek, túl hosszúnak és időnként unalmasnak találta a nevek és idézetek terjedelmes listája miatt. Az utolsó fejezet gyakran kiemelkedik mélységével és szellemességével.
Előnyök:Magával ragadó írás, az ötletipar éleslátó elemzése, informatív a nemzetközi ügyek kulcsszereplőiről, gondolkodásra és önreflexióra ösztönöz, jól megalapozott, széles körű hivatkozásokkal, és szórakoztató vitákat tartalmaz.
Hátrányok:Kissé ismétlődő és hosszadalmas, a nevek és idézetek kiterjedt használata fárasztóvá teheti az olvasást, korlátozott figyelmet fordít a közértelmiségiekre a gondolkodókkal szemben, és az esetek kritikája hiányosnak tűnhet.
(16 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Ideas Industry: How Pessimists, Partisans, and Plutocrats Are Transforming the Marketplace of Ideas
Könyv tartalma:
A közművelődésnek hosszú és nagy múltja van. Korábban a közértelmiségitől mindig elvárták, hogy a külpolitikától a gazdaságig a témák széles skálájáról véleményt nyilvánítson.
Az utóbbi években azonban egy újfajta gondolkodó váltotta fel ezt az archetípust: a gondolatvezető. Az egyetlen nagy ötlettel felvértezett gondolatvezetők energiáikat inkább a TED-előadásokra összpontosítják, mint a magasröptű folyóiratokra. A közértelmiségiekkel ellentétben a gondolatvezetők egyetlen ötlet kereskedőjeként szereznek hírnevet.
Ötleteik gyakran dicséretesek és rendkívül ambiciózusak, de gyakran a nyilvánosság elől elzárt és a kritikára kevésbé nyitott intézményeken keresztül dolgoznak.
A The Ideas Industry című könyvében Daniel W. Drezner elmagyarázza, hogyan következett be ez a váltás, rámutatva a politikai polarizáció, a megnövekedett egyenlőtlenség és a tekintélybe vetett bizalom erodálódásának szerepére.
Elődeikkel ellentétben a mai értelmiségiek nagyobb valószínűséggel élvezik az ideológiailag barátságos magánfinanszírozók támogatását, és ideológiailag irányított gondolkodóházakban találnak helyet. Tartályok. Az egyenlőtlenség növekedése szintén kulcsfontosságú hajtóereje ennek az elmozdulásnak: a kortárs plutokraták minden korábbinál nagyobb mértékben finanszíroznak olyan értelmiségieket és ötletgyárakat, amelyek a saját érveikhez igazodó érveket hoznak létre.
Végül pedig a szakértőkbe vetett bizalom csökkenése csökkentette a belépési korlátokat az ötletek piacán. Bár a kortárs ötletiparnak kétségtelenül vannak árnyoldalai is, Drezner szerint nagyon jó abban, hogy széles körben terjessze az ötleteket és elérje az új gondolkodásra éhes nagy közönséget. Az egyszerre tisztességes és éleslátó Az ötletipar átformálja a kortárs amerikai és nyugati szellemi közéletről alkotott képünket.
